Már ami az eltűntetését illeti:) Amúgy meg az általam neki adott hivatalos név: ricottás-banános-kókuszos rétes.
Lehet kicsit elhamarkodtam a leveles tészta (filo pastry) megitélését a zöldséges-husos piténél. Vagy úgy is mondhatnám, hogy a hozzá nem értésem beszélt belőlem... Tényleg nem nyűgözött le eddig sem a filo, sem a puff, de még a shortcrust pastry sem. Azért mindegyiket kipróbáltam, hátha hátha. És láss csodát, ráleltem arra ami nekem való. És ahogy nekem való. Érdekes módon ugyanaz a filo. Megmaradt fél csomaggal a zöldséges pitétől és mindenképp édesnek akartam elkészíteni. Gondolkodtam valamilyen kosárkákon, de ott ismét olyan száraz lett volna. A töltelék pedig kalóriabomba. Legyen hát rétes. Még egyszer sütöttem, az almás-szőlős volt és shortcrust pastryvel készült. Ez annyira sokkal jobb lett! Élménybeszámoló a recept után:)




A vajat felolvasztjuk. Sütőpapírral kibélelünk egy tepsit, ráteszünk egy lapot és megkenjük vajjal. Rátesszük a másikat, megkenjük. Addig fólytatjuk, amíg elfogynak a lapok.
A ricottát kikavarjuk a cukorral és a tojás sárgájával. A banánt hosszába elvágjuk majd feldaraboljuk. Beletesszük a ricottás krémbe, beleöntjük a kókuszt is és összekavarjuk. Ráhalomozzuk a kiterített tésztára és egyenletesen eloszlatjuk az egész felületén, csak 2cm-t hagyunk ki a szélein. Felgöngyöljük a tésztát, megkenjük vajjal és mehet a sütőbe, 180 fokon, 20-25 percre.



Nekem természetesen már melegen meg kellett kóstolnom és már úgy nagyon ízlett. Páromnak is adtam egy szeletet és amint megszagolta kijelentette, hogy hát ez hidegen jó... Elmentünk dolgozni, ő hamarabb ért haza és írta is az sms-t, hogy ne csodálkozzak, ha nem találok majd semmit a rétesből, mert annyira finom. Mosolyogtam a bajszom alatt és alig vártam, hogy én is beleharaphassak. Tényleg nem sok várt. Egy szeletet megettem és kérdezte, hogy én kérek még, mert ő hanem megenné:)
És neki volt igaza, hidegen mennyei! A tészta megpuhul valamennyire, az ízek összeérnek, a tetején még ropog. A ricotta és kókusz remek páros. A banán kicsit elveszett benne, de azért adott ő is hozzá az élvezeti értékhez. Muszály kijelentenem: lesz még rétes!