A focaccia lapos, sütőben sűlt olasz kenyér/lepény, amit zöldfűszerekkel vagy egyéb feltétekkel szórnak meg. A pizzával "rokonnak" tartják, de nem azonosítják vele. Tálalható főétel mellé, pizza alapként vagy önállóan is fogyasztható.
Jó ideje szemeztem vele, annyi helyen és félét láttam, egyre inkább kívántam. Vacsorára készült, pont megfelelt a célnak.





Az élsztőt felfuttatjuk a langyos, cukros tejben. A kétféle lisztet a sóval összekavarjuk, hozzáadjuk az élesztős tejet, az olajat, összedolgozzuk. Hozzáadjuk a langyos vizet és 10-15 percig dagasztjuk (kézzel, ha nincs dagasztógépünk:). Olajjal kikent tálba tesszük, szintén olajjal megkent fóliával leterítjük és meleg helyen 1 órát kelesztjük. A megnőtt tésztát tenyerünkkel visszacsapkodjuk. Négy részre osztjuk a tésztát, először gombócot formálunk belőlük, majd óválisra, újjnyi vastagra nyújtogatjuk. Ráhelyezzük a sütőlapra, vagy amin majd megsütjük, leterítjük az olajas fóliával és még fél órát kelesztjük. Ezután mutatóújjunkkal megszúrkáljuk.

Én kétfélét készítettem, természetesen férfias változat is készült:) Egyszerre csak kettőt sütöttem meg, a többi tésztát kinyújtás nélkül a hüttőbe tettem.

Egyiket megszórtam spenótlevéllel, hagymaszeletekkel és fenyőmaggal, a másikra fenyőmag helyett került még szalámi és sajt.
220 fokon 25-30 perc alatt készre sütjük. Kevés olivaolajjal lelocsolva tálaljuk.

Nem mondhatnám, hogy meglepően finom volt, de jót ettünk belőle és valószínű, hogy még másképp is ki fogom próbálni.