Több helyen láttam már clafoutist, de nem igazán mozgatta meg a fantáziámat addig amíg meg nem vettem a csokis könyvemet. A forró csokis meggyes clafoutis tejszínnel tálalva rögtön elkészítendő lett. Viszont málnával.






A sutőt előmelegítjük 190 fokra. A sütőforma alját kibéleljük formára vágott sütőpapírral.

Az alaposan lecsepegtetett málnát beleszórjuk a sütőbe. Igazából friss málnával az igazi, mert az nem levez, de ízben ez sem volt utolsó:) Megszórjuk a barna cukorral.

A tojásokat habosra kavarjuk a cukorral. A lisztet elvegyítjük a kakaóval és a sütőporral majd a kikavart tojáshoz adjuk més alaposan összekavarjuk. Ezután beleöntjük a tejszínt és a tejet. Összedolgozzuk, ráöntjük a málnára és mehet is a sütőbe. A recept 50/60 perc sütési időt írt, amit én nagyon soknak tartottam. De... azt is írja, hogy addig kell sütni, amíg a közepe felemelkedik és "megkérgesedik". Na nem olyan vastag kéreggé, de nem is folyós. Kicsit fura, de látva megérti az ember miről is van szó. Tényleg kellett az az idő, mert ez a tészta nagyon folyós állagú volt és akkorra bizony megszilárdult. Nem lesz olyan igazi süti, inkább kicsit pudingos, kívül ropogós. Ez a képeken is jól látszik.



Azt sajnálom, amit minden ilyen hasonló sütinél, hogy annyira gyönyörűen felnő de visszaesik amint elkezd hűlni. Forrón tálaltam, nagyon csokis fagyival. Vaníliával lehet jobb lett volna,de... ez volt itthon. A forró, savanykás, csokis és hideg nagyon jó harmóniát alkotott, nem bírtam betelni az ízleléssel.

Egy-egy szeltnél megálltunk, így másnapra is maradt belőle. Nos mi legyen vele hidegen? A fagyasztott málnából kb 1 dl lé maradt hátra. De nem ám olyan víz, hanem tömény málnalé. Ezt felforrósítottam, tettem bele 1 kanál cukrot és 1 kiskanál kukorica keményítőt. Szósz állagúra sürítettem és forrón ráöntöttem a sütire kevés csokiszósz társaságában. Ha lehet, akkor ez így még finomabb volt. Párom is erre a változatra szavazott.