És majdnem ahogy ő készíti. Bevallom nem voltam sosem nagy saláta leves rajongó, sőt. Anyukám egyik legnagyobb kedvence, mindig alig várja a tavaszt, hogy ilyet készíthessen. Persze rajta kívül az egész család húzta a száját, így szegény nem gyakran örvendeztette meg magát vele. Most már szeretem. Sőt el is készítem. Otthon sosem próbáltam, a receptet sem kérdeztem meg tőle, csak az alapján főztem, ahogy emlékeztem rá. Időnként bizony jól jön egy kis laktatós, de nem annyira nehéz leves.


A szalonnát apró kockákra vágjuk és addig pirítjuk, amíg már kezdenek kicsit megbarnulni. A tojásokat felverjük és ráöntjük a kiolvadt szalonnára. Mintha csak rántottát készítenénk. Amikor kész a rántotta, összevagdaljuk kisebb darabokra, a tüzön tartva. A salátát megmossuk, feldaraboljuk és a rántottánkra rakjuk. Hagyjuk összeesni, közben megkavarjuk és sózzuk.  Felöntjük a tejjel és jól összeforraljuk. Tálalásnál ízlés szerint ecettel, cukorral ízesítjük.

Utólag rájöttem, hogy anyukám valószínű leforráza előtte a salátát és lehet fokhagymát is tesz bele. De ízre nekem pont olyannak tűnt, mintha csak ő főzte volna és ez igazán nagy öröm volt nekem. Otthon mindig ecettel, cukorral ettük, van aki csak ecettel szokta. És kizárólag tejjel készül. Nem ám fele tej fele víz, vagy hasonló turpisságok:)


És hogy kicsit beszámoljak az aktuális eseményekről is, Londonban napok múlva kezdődik az olimpia, tudom semmi újjat nem mondok és itt már év elejétől minden erről szól. Ez meg csak bevezető volt, tulajdonképpen a velem kapcsolatos eseményekről szólnék. Sokkal nyugodtabb vagyok, mint amikor legutóbb említettem. A dolgok rendeződtek, sinen vagyunk, most már csak a részletekkel kell foglalkozni. Lassan másfél éve élünk itt, végig ugyanannak a családnak dolgoztunk. Romániai lévén, Angliában nem vállalhatunk munkát csak bizonyos megszorításokkal. Ezek számunkra megszüntek volna augusztus elején, de mivel az angol bürokrácia nem egy tündérmese, még fél évet kell várnunk, hogy az elküldött papirainkra választ kapjunk. Tervünk miszerint költözünk nagyvárosba ezennel füstbe ment. B terv: új családot keresünk. Megvan. Augusztus 3-án megyünk végre haza, 2 hónapot töltünk el otthon, majd vissza és folytatás. Most ott tartunk, hogy hazautazás részletei, költözés innen, izgalom, hogy otthon leszünk...  Boldogságunk határtalan, már a napokat számoljuk:)

Amikor sokminden történik és peregnek az események, akkor csak úgy repülnek a napok, hetek, hónapok. Csak azt vesszük észre, hogy július van, (hová lett az év első fele???), már csak 3 hét és megyünk végre haza. Akkor meg belegondolunk, hogy még 3 hetet kell itt eltölteni a sokminden történése közben és az hosszú idő. Ilyenek vagyunk mi emberek. Teljen de mégsem. Ráadásul van izgulnivalónk bőven, változásokra készülünk, folyton agyalunk, történnek kedvező és kevésbé jó dolgok egyaránt. Ezekről majd akkor fogok néhány mondatot szólni, amikor már legalább én magam tisztán látok. Ami egyelőre tény, hogy hazamegyünk és egy valami van ami ennél nagyobb izgalommal tölt el, hogy hová jövünk vissza.

Befejezve a személyeskedést, essen szó gasztronómiáról is, jó sürítve, mert főzök és fotózok bőségesen, de az írásig vagy munka vagy agyalás miatt egyre ritkábban jutok el. Épp ezért most összecsapom a két bejegyzést simán megérő alkotásaimat.
Ezek a finom, ennivaló kevert, kavart, gyümölcsös piték teljesen elözönlötték a blogokat. Ami egyáltalán nem baj, mert addig addig nézegettem őket, amíg nem bírtam nélkülük. Tudtam, hogy rossz lesz, mert nagy részét én fogom megenni, aztán ugy-e ott a bűntudat, de fene egye, egyszer sütök egy héten!:)
A kismillió átolvasott recept után Nea blogján landoltam és az ő Cseresznyés-mandulás pitéjét alakítottam kedvemre valónak. Köszönet érte, csak addig ettem amíg volt mit:) A mandula ízt, meg a tészta állagát nagyon imádtam!

Epres-mandulás pite

Nyers hideg gyümölcsleves

Egyik kedvenc levesem volt gyerekkoromban a paradicsomleves. De csak az anyukámé! Ő mindig paradicsompasztából főzte, rizzsel, babárlevéllel és cukorral ettük. Próbáltam már többféleképpen, nokedlivel is. Viszont sosem főztem eddig friss paradicsomból. Most valahogy nem akart elfogyni a paradicsom a hüttőből és úgy sajnáltam, hogy pár nap mlva ki kell dobnom. Elővettem a tésztás könyvem és véletlenül pont egy paradicsomlevesre akadtam. Igaz ott nem frissből, hanem konzerv paradicsomból készült, de hát elbántam én így is vele. Az eredmény meg... megismételendő sokszor és gyakran:)




A paradicsomok héját a végénél kereszt alakban bemetszük és forró vízbe tesszük néhány percre. Amikor a héj kezd megkondorodni, leöntjük róla a vizet és lehúzzuk a héjat. Négybe vágjuk a paradicsomot, a vízzel együtt odatesszük főni. Beleaprítjuk a hagymát és fokhagymát. Forrástól számítva 5 percet főzzük majd beleöntjük a turmixgépbe vagy botturmixal összeturmixoljuk. Visszaöntjük az edénybe, sózzuk, borsozzuk, fűszerkeverékkel ízlés szerint megszórjuk. Ha nagyon sűrűnek látjuk még önthetünk hozzá vizet. Felforraljuk, beletesszük a tésztát és addig főzzük, időnként megkavarva, amíg a tészta megpuhul benne. Aprított petrezselyemzölddel megszórva, pirítóssal tálaljuk.



A bazsalikom szerintem jobban illett volna a paradicsomhoz, de épp nem volt itthon és a recept is petrezselymet írt. Majd legközelebb! Kijelenthetem és azt hiszem ezzel semmilyen újdonságot nem mondok, hogy friss paradicsomból sokkal finomabb a paradicsomleves. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel egészségesebb és mennyivel több tápanyag van benne. És az elkészítése nem tart tovább, mint ha pasztát használnánk, amiből először rántást készítünk és úgy tovább. Ráadásul ezt egyáltalán nem kell süríteni és ott van benne az az igazi zöldség íz. Nagyon finom!


Van még egy dolog, amiről beszélni szeretnék ebben a bejegyzésben. Díjat kaptam Marisztól , Szofitól és Zsuzsától. Mindehármuknak nagyon köszönöm, igazán megtisztelő, hogy gondoltak rám. Ez egy nagyon kedves díj, hisz ki nem szereti, ha kommentet kap, kedves, dicsérő szavakat, építő kritikát, ötleteket. És hogy ezt ilyen kedves gesztussal köszönjük meg... nagyon aranyos dolognak tartom:) Tovább már nem adom, megszegve ezzel a szabályt, de azt hiszem már tényleg mindenkinél körbe járt, akár többször is. Azért fogok ezután is kommentelni mindenhol, ahol szememnek-számnak tetszőt látok és annak is nagyon örülök, ha nálam teszi meg ezt bárki. Nem vagyok profi és nem szégyellem, hogy sok mindent nem tudok. Szívesen fogadom, ha bárki tanácsot ad, mint ahogy Anazár tette a sütőtökkel, vagy Erika a leveles tésztával , mert szükségem van rájuk és nagyon örülök nekik! Köszönöm és segítsetek ezután is:)