Karácsonyra! Végre én is belevágtam a készülődésbe, tervezésbe. Megvan már a lista és a bevásárlás, na meg az eslő apró is elkészült. Az édesek mellé ugy-e kell valami sós is, pedig az nem az én asztalom. Tavaly egy gyors paprikás, sütőporos pogácsát sütöttem, ami nem volt ugyan rossz, de...  Idén, mivel kevés az időm sütögetésre, be kell osztanom rendesen és időben nekifogni. Megláttam az Édességrajongók oldalán a Facebookon, hogy valaki sós receptet keres és jöttek is az ötletek. Milyen kapóra jött nekem :) Itt is az eredmény. Egy jó nagy dobozzal. Biztosan jut mindenkinek belőle, akinek kell! Köszönet a receptért a Bodzablog írójának! Biztosan fog még nálunk asztalra kerülni.


 Még rendben vannak és igyekszek minimálisra csökkenteni az ellenőrzések számát:) Annyira gyorsan készen lett, a munkáim közötti szünetekben született meg. Fele a hüttőben éjszakázott, de nem haragudott érte, ugyanolyan finom lett. Nagyon hálás vendégváró falatkák lesznek szerintem. A tésztában levő sajt különös ízt ad neki. Nekem kicsit sósnak tűnik, gondolom a sajt miatt, legközelebb kevesebb sót teszek bele. Összességében csak ajánlom minden bizonytalankodó háziasszonynak, aki gyors, sós ropogtatnivalóra vágyik.
A fotók nem lettek igazán karácsonyiak, bár készült egy sor abból is, de nem nyerték el a tetszésemet, úgyhogy előkaptam a dobozt és kattintottam néhányat. És jobbak lettek mint a tervezettek...

A kínai konyha nagyon távol áll tőlem. Valahogy látványra sem és hozzávalóiban sem vonzott, így nem is nagyon kóstolgattam. Viszont a "Step by step cookbook. Recipes from around the world" könyvemben, amit nemrég be is mutattam ebben a bejegyzésemben,  találtam néhány receptet, amelyet kipróbálásra bejelöltem. Ilyen ez a szezámos csirkeszárny is, amelynek a receptjén ugyan kicsit változtattam, de attól szerintem még igazán kínaias lett.



A csirkeszárnyakat feldaraboljuk. Az olajat felforrósítjuk (ha van akkor wokban:), beletesszük az apróra vágott fokhagymát, kavargatva, vigyázunk, hogy ne égjen meg. Hozzáadjuk a szárnyakat és időnként megkavarva hagyjuk enyhén megbarnulni. Ekkor beleöntjük a szójaszószt és a bort és hagyjuk főni, időnként megkavargatva. Amíg a hús megkészül, a szósz rajta besűrűsödik, ragacsos lesz. Kavargatjuk, hogy a szósz mindenhol bevonja a szárnyacskákat. Ha a szárnyak még nem készültek meg és a szósz már besürűsödött, akkor kevés vízzel lehet pótolni a folyadékot. Levesszük a tűzről és beleforgatjuk szezámmagba, majd ízlés szerinti körettel, zöldséggel tálaljuk. Nem ajánlott megsózni a húst, mert a szójaszósz eléggé sós ahhoz, hogy ízletes legyen.


Az eredeti recept sós fekete babot tartalmazott, ami egy tipikus a kínai konyhában használatos hozzávaló és gyömbért, amit mi nem szeretünk, ezért voltak a változtatások. Időnként jó kipróbálni olyanokat is, amelyektől idegenkedünk, mert ez pl nekünk igazán bejött és annyira különleges az íze, amit az erdélyi vagy magyar konyhában biztos nem tapasztalhatunk.