Valahogy életemnek abban a szakaszában vagyok, amikor, ha sütök, az valami olyan, amit még nem próbáltam és amit egyszer mindenkinek kóstolni kell(ene). Ilyen a bannofie pie is. Pofonegyszerű. Mégis, az az izkombináció... hmmm...


Elkészítés:
A pitéhez a lisztet a sóval összevegyítjük, majd a puha vajjal elmorzsoljuk. Hozzásadjuk a cukrot, a külön felvert tojás. Gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Lisztezett felületen kinyújtjuk, a piteformába simítjuk, maradékot levágjuk és fél órára hüttőbe tesszük. Amikor kivesszük, villával megszúrkáljuk elébb elébb. 160 fokra előmelegített sütőben kb 20 percet. Hagyjuk teljesen kihűlni.
Ha már teljesen hideg, tányérra tesszük (maradhat a piteformában is, de nekem könnyebb a szeletelés ha tányéron van), elsimítjuk rajta a karamellt. A banánt felszeleteljük, rápakoljuk a krémre. A tejszínből habot verünk, befedjük vele a piténket és lereszeljük a csokival. 1 órára hüttőbe tesszük, hogy kicsit egymáshoz alakuljanak az ízek, zamatok, formák, textúrák.




Tulajdonképpen kiváncsi voltam, de nem vártam sokat ettől a pitétől. Karamell, tejszín. Az a kevés banán sok vizet nem kavar - gondoltam én. Meglepetés! Hisz épp az amitől a bannofie pie, bannofie pie lesz :) Nem véletlenül. A nagyon édes karamell krém, a selymes tejszín, na meg a tartást adó pitetészta között megbújó banánszeletek, igazi banánízt árasztottak szét az egész süteményben. És az az ízkombináció, amit a négy elem létrehozott... csak ajánlani tudom kipróbálásra. A tejszínhabba én nem ajánlok cukrot, vagy csak nagyon keveset, mert a karamell több mint elég édességet ad az egész pitének.

A ribizli (nekem) hiánycikk itt Angliában. Persze a piros, merthogy fekete ribizli ízesítésű mindent lehet kapni (dzsem, üdítő, stb.). Frissen azonban azt sem láttam. És hát mi történik, amikor gasztrobloggertársam, Szofika eldicsekedett, hogy ő ugyan talált piros ribizlit, megirigyeltem és én is akartam. De nem volt szükség rá, hogy elmenjek vásárolni (valószínű én úgzsem találtam volna...), kedves barátom szolt, hogy ő ugyan szed nekem, mert nagyon sok van a kertben. Így lett ribizlihabom rögtön és pitém is, amit alig kóstoltam, mert vendégségbe vittem. A receptet Makkakonyhánál találtam, majdnem teljes egészében követtem is, köszönet neki, bár egy kis baki becsúszott...





Elkészítés:

A puha vajat habosra kavarjuk a cukorral, vaníliás cukorral, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat és ismét habosra kavarjuk. Ezután belekavarjuk a lisztet, sütőport és a mandulalap felét. Jól elkavarjuk majd óvatosan hozzávegyítjük a ribizlit is, amit előzőleg lisztbe forgatunk (így nem süllyed le a tészta aljára sülés közben). 22cm-es tortaformát kivajazunk, lisztezünk, beleöntjük a masszát, a tetejét megszórjuk a maradék mandulalappal és 160 fokra előmelegített sütőben kb 60 percet sütjük. Érdemes időnként leellenőrizni, mert míg Makkakonyha receptje szerint 80 perc alatt sűl meg, nekem már 60 alatt kész lett ugyanazon a hőfokon. Amint nem ragad az ellenőrző fogvájóhoz, kivesszük, hagyjuk langyosra hűlni a formában, majd tányérra tesszük és amint kihűl kóstolgathatjuk.



A kis baki abból következett, hogy bár Makka receptje szerint jár bele 1 dl tej, a leírásban már nem szerepelt és mivel én a leírás alapján állítottam össze, csak akkor jöttem rá, hogy kimaradt a tej, amikor a süti már a sütőben volt. Kicsit aggódtam, bár nem volt kemény a massza ezért reménykedtem, hátha... Szép lett, de még mindig izgulhattam másnapig, amíg a vendégségben felvágtam. Állítólag finom volt (más szerint is), nem tett benne semmi kárt a kimaradt tej. Tehát nem is tettem be a recptembe. Gyönyörű magasra nőtt és... ez is megvolt,  a ribizlis pite :))

 

Vagy tart, vagy pite, vagy kinek hogy tetszik. Receptem szerint ez "tart", de összetétel alapján én inkább quiche-nek nevezem. A tegnapi termés. Nyamm volt a javából!


Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A piteformát kibéleljük a tésztával, villával megszúrkáljuk és sütőbab hiányában fóliát teszünk bele és megtöltjük babbal. 12 percig sütjük majd a fólia segítségével kivesszük a babot és további 5 percig sütjük majd kivesszük a sütőből. Levesszük a sütő hőfokát 170 fokra. A hagymát felaprítjük és a forró olajon addig pirítjuk, amíg kezd megpuhulni. Hozzáadjuk a felcsíkozott bacont, aprított fokhagymát és összesütjük. A cukkinit felszeleteljük, a hagymához adjuk és addig pároljuk, amíg kezdi elveszíteni a nyers színét. A tojásokat felverjük, hozzákavarjuk a tejszínt és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. A sóval viszont vigyázni kell, mert a bacon magában is sós. A cukkinis egyveleget a tésztára rakjuk, elegyengetjük és ráöntjük a tojásos keveréket. Bőven megrakjuk a tetejét a rezselt sajttal és 20 percig sütjük. Ezután a sütőt visszaállítjuk 200 fokra és további 5 percig, vagy addig sütjük amíg a sajt kezd megpirulni. Magában, vagy salátával, forrón tálaljuk.



Már készítettem quichet néhányszor és sosem csalódtam benne. Még anyukáinkat is elkápráztattam vele, amikor meglátogattak minket. Tehát bevált eledel minálunk. És az a jó benne, hogy előre tervezett hozzávalókkal, vagy hüttőtartalom szerint variálható. Ez mondjuk nem lett nekem nagyon gyorsan elkészíthető, mert hogy a hozzávalókat külön is meg kellett készíteni, de nem megbánós, nagyon ízletes lett. A bacon különleges íze és a cukkini... nem is kellett hozzá egyéb. Friss uborka és paradicsom salátával tálaltam, amit balzsamecettel ízesítettem... újra csak nyammot mondok:)

Kedves Batárnőm búcsúként megajándékozott egy receptdobozzal. Csupa sütirecept, többnyire kavart, vagy pite, piskóta. Van mit szemelgetni belőle. Rengetek kívánnivaló finomság. Elsőnek ezt a kavart sütit választottam, csak annyit változtattam rajta, hogy ananász helyett narancs került rá, mert sehogy sem akarództak elfogyni azok a narancsok a gyümölcsös tálból. Ezenkívül gyümölcslé helyett tejet használtam és féladagot készítettem, mert az egész egy óriási tepsire való volt, nekem meg az nagy falat lett volna...



A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk. Apránként belekavarjuk a tejet, olajat és vanília aromát. A lisztet elvegyítjük a sütőporral és a tojásos keverékbe dolgozzuk. Sütőpapírral bélelet tepsibe öntjük. A narancsokat megtisztítjuk, cikkekre szedjük és a tészta tetejére rakosgatjuk. 200 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Hagyjuk kihűlni majd szeletelés előtt meghintjük porcukorral.


Én nagyon szeretem ezeket a kavart sütiket, simán is, de ha még kis gyümölccsel is meg van bolondítva, akkor főként. Csúszott is rendesen. Még az is akadta akit megkínáljak vele, ami nagy öröm, mert kedves párom még egy falatot sem kért belőle. Nem azért mert nem ízlett neki, hisz meg sem kóstolta. Sebaj, másnak ízlett és nekem is:)  Receptdoboz felavatva és lesz még folytatás.

Amikor sokminden történik és peregnek az események, akkor csak úgy repülnek a napok, hetek, hónapok. Csak azt vesszük észre, hogy július van, (hová lett az év első fele???), már csak 3 hét és megyünk végre haza. Akkor meg belegondolunk, hogy még 3 hetet kell itt eltölteni a sokminden történése közben és az hosszú idő. Ilyenek vagyunk mi emberek. Teljen de mégsem. Ráadásul van izgulnivalónk bőven, változásokra készülünk, folyton agyalunk, történnek kedvező és kevésbé jó dolgok egyaránt. Ezekről majd akkor fogok néhány mondatot szólni, amikor már legalább én magam tisztán látok. Ami egyelőre tény, hogy hazamegyünk és egy valami van ami ennél nagyobb izgalommal tölt el, hogy hová jövünk vissza.

Befejezve a személyeskedést, essen szó gasztronómiáról is, jó sürítve, mert főzök és fotózok bőségesen, de az írásig vagy munka vagy agyalás miatt egyre ritkábban jutok el. Épp ezért most összecsapom a két bejegyzést simán megérő alkotásaimat.
Ezek a finom, ennivaló kevert, kavart, gyümölcsös piték teljesen elözönlötték a blogokat. Ami egyáltalán nem baj, mert addig addig nézegettem őket, amíg nem bírtam nélkülük. Tudtam, hogy rossz lesz, mert nagy részét én fogom megenni, aztán ugy-e ott a bűntudat, de fene egye, egyszer sütök egy héten!:)
A kismillió átolvasott recept után Nea blogján landoltam és az ő Cseresznyés-mandulás pitéjét alakítottam kedvemre valónak. Köszönet érte, csak addig ettem amíg volt mit:) A mandula ízt, meg a tészta állagát nagyon imádtam!

Epres-mandulás pite

Nyers hideg gyümölcsleves

Újra itt vagyok és mivel eddig semmilyen húsvéti receptet nem posztoltam, úgy illik, hogy mégis legyen valami és egy kevéske beszámoló is a rövid eltünésem okáról. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a másik, hétköznapi blogomat egyelőre nem folytatom, ezért itt fogok néha kicsit személyesebb dolgokat is írni. Régebben nagyon jó volt írni azt a blogot, a beszámolókat, tapasztalataimat, de most sokkal nagyobb örömemet lelem a főzésben és gasztróblogolásban. Mindkettőt vezetni már sem időm, sem energiám. Ráadásul már nem is érzem szükségét annak, hogy a nagy világ elé tárjam életem minden egyes történését.

Eltünésem oka egy 10 napos szabadság, amit anyukám és leendő anyósom társaságában tölöttem, cseppet sem unatkozva. Majd minden nap kirándultunk, akkor is, ha az időjárás nem kedvezett nagyon nekünk. Voltunk Londonban városnézni, nemzeti galériában, megfagyni. Bath csodás városában gyönyörködni, fotózkodni, kertet ámulni, hajókázni. Bournemouth gyönyörű tengerparján ismét csak fagyoskodni, a jéghideg vízben kicsit lábunkat belemártani, csodás kerteket szemlélni. Imádott Oxford építészetét bámulni. Salisbury Anglia legmagasabb tornyával rendelkező lenyűgöző katedrálisát meglátogatni. A közeli Newbury és Marlborough kisvárosokat megnézni. Swindonban shoppingolni és abban az étteremben vacsorázni ahol Valentin napon annyira jól éreztük magunkat. Húsvét napján angol katolikus templomban, amiből anyuék ugyan egy szót nem értettek, de azért nagyon tetszett nekik. Ezen kívül elképráztattam őket főzőtehetségemmel. Főleg anyósra lévendőt, akinek fogalma nem volt róla, hogy egyáltalán tudok főzni. Garantálom, hogy legalább 2,3 kilóval súlyosabban mentek haza:)
Készülődtem sok sütivel, de Húsvétra nem igazán főztem, mert érkezett otthonról a töltött bárány, amit annyira imádok, a töltött káposzta, házi kenyér, diós-mazsolás kalács, házi kolbász, júhtúró és még sok sok minden más. Egyedül sült sonkát készítettem arra a napra, ami már jól bevált finomság lett nálunk ünnepeken. Itt van egy pár fotó a húsvéti asztalunkról:

Hogyan is nevezhetném másként? Zöldséges-husos-gombás levelestésztában sült pite? Megvettem ezt a "filo pastryt", ami a leveles tészta itteni megfelelője és törtem a fejem, hogy mi legyen belőle. Édes, sós, mindkettő? Be kell vallanom, hogy már majdnem minden féle ilyen készen pakható tésztát kipróbáltam de egyikre sem mondhatom, hogy hű de bejött. Igaz otthon sem voltam a leveles vagy fagyasztott tészta rajongója, hát itt sem leszek az. De azért próbálkozok vele.




A hagymát apróra vágjuk, kevés olajon megpároljuk, hozzáadjuk az őrölt húst és a szeletelt gombát és megpároljuk. Amikor a gomba már majdnem puha akkor beleöntjük a zöldséget és azzal is összepároljuk. Közben sózzuk, borsozzuk, megszórjuk paprikával és fokhagyma granulátummal ízlés szerint. Természetesen használhatunk friss fokhagymát is. Ha a főzelékünk kezd odakapni, pótolhatjuk a vizet, de csak egy keveset, hogy amire megkészül minden, akkorra el is főjjön a víz.
Egy piteformát kibéleljük a lapokkal. Mindegyik között megkenjük olvasztott vajjal és úgy tesszük rá a következőt. Beleöntjük a zöldséges-husos főzeléket és eligazgatjuk. Ezt befedjük tészta lapokkal, ismét mindegyik között megkenve olvasztott vajjal. Előmelegített 190 fokos sütőben addig sütjük amjg a tészta aranybarna lesz. Kb 15-20 perc.

Hogy ne legyen túl száraz és olyan magányos a pite készítettem hozzá egy sajtszószt.



A tejet felforraljuk, hozzáadjuk a reszelt sajtot és lassú tűzön, kavargatva hagyjuk felolvadni. Sózzuk, szerecsendióval megszórjuk, a tejszínben elkavarjuk a kukorica keményítőt és a szószhoz öntjük. Addig forraljuk, lassu tűzön, amíg szósz állagúra sűrűsödik. Melegen vagy hidegen is tálalhatjuk a pite mellé vagy ráöntve.

Nekünk ízlett. A sajtszósz markáns íze igencsak megdobta az élvezeti értékét, különben kicsit lehet száraz lett volna. Következőbe ha hasonlót készítek, kicsit szaftosabbra hagyom a ragut, igaz akkor lehet eláztatja a tésztát, de próbálkozni lehet, nem?

Nagy ötletadóm lett Gizi, a birskörtés tatinjának a tésztáját használtam első próbálkozásként. Ej de nem bántam meg! Bár utánanéztem a tarte tatin eredetének és eredeti elkészítési módjának. Nem titok, sokat egyszerűsödött és fejlődött azóta.






A lisztet, 2 kanál cukrot és vajat darabosra morzsoljuk és 15 percre hüttőbe tesszük. Ezután alaposan elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojást, vizet és gyors mozdulatokkal simára gyúrjuk. Fóliába csomagolva fél órára ismét hüttőbe tesszük.
A piteformát kivajazzuk és kirakjuk a barack szeletekkel. A barack levét egy serpenyőbe öntjük és hozzáadva a maradék 2 kanál cukrot, felforraljuk. Addig főzzük, amíg sziruppá sűrüsödik. Ezt a szirupot ráöntjük a barackra.
A tésztát kivesszük a hüttőből és piteforma nagyságúra nyújtjuk. Beborítjuk vele a szirupos barackot, a szélénél kicsit benyomkodjuk. Villával megszúrkodjuk. 180 fokos, előmelegített sütőbe 35 perc alatt megsütjük.
Miután kivesszük, hagyjuk a 5 percet hűlni, majd a formát leborítjuk azzal, amire ki szeretnénk borítani és gyors mozdulattal felfordítjuk. Forrón, langyosan vagy hidegen, magában, vagy tejszínhabbal, mindenképp kész élvezet.



Nem lett annyira édes, mint ahogy én olvastam róla, mert nem tömény karamellel öntöttem le a gyümölcsöt, hanem a barack levét sziruposítottam. A tésztája ismét vastagabb lett, mint a Gizinél látott, de ezt sem bánom, mert nagyon finom, puha, poronyó tészta volt.

Gizi banános pitéje igencsak felcsigázott és ötletet adott, de végül sikerült teljesen máshol kilyukadnom, köszönhetően a kéznél levő összetevőknek. Mivel ez volt nekem is és a piteformámnak is az első alkalom, az alaptészta receptet Gizitől kölcsönöztem.

Sütni, sütni, sütni! Sikerült beszerezni egy új piteformát és nem halogathattam sokáig a kipróbálást. Egyszerű és gyors recepthez folyamodtam, természetesen, ismét.Az alapreceptet Ottisnál néztem ki, valami olyat kerestem, amihez minden megvan itthon.



Pontosan úgy készítettem el a tésztát, mint ahogy Ottis leírja, de a tetejére nem tettem gyümölcsöket, mert gyümölcstorta formába sütöttem, amelynek majd kiborítás után kell megtölteni a tetejét.
Amíg sült a süti megfőztem egy tasak vaníliás pudingot jó keményre és hűlni hagytam, közbe kavargatva. Közben egy jó nagy piros almát nagyobb kockákra vágtam és belekavartam a félig kihűlt pudingba. Mindezt a még meleg pite tetejére halmoztam és hagytam kihülni. Az eredmény a következő lett:



Egy rövid délután alatt két személy által elpusztítva:) A következő mandarinos lesz!