Ismeritek azt, amikor kell valami vacsora, de valami nagyon könnyű és ha lehet gyors is? Meg ne legyen fűszeres sem, mert rendetlenkedik a gyomrunk, félünk nehogy megterheljük, aztán alvás nuku. Inkább olyan natúr, friss, zsenge, ízes...
Gyakran meglepődök, hogy az egyszerű, gyors ételek mennyire váratlanul finomak tudnak lenni. Amikor nem számítasz semmire, csak hát valamit összedobsz, mert enni mégiscsak kell időnként, aztán bumm, abból lesz a hónap íze. Magad sem hiszed, hogy ennyire ízlik. Na persze ízlések kérdése, mert páromnak hiába magyaráztam, hogy de kóstold és érezd és... ő sose fogja ugyanazt érezni mint én:) Van akinek az evés élvezet és van akinek egy alapszükséglet kielégítése csupán.



Ezt a gyors vacsorát akkor dobtam össze, amikor még nem diétáztam, de már nagyon éreztem, hogy kellene valamit változtatni. Rizset főztem, simán, só nélkül. Tálba tettem, összetépkedtem egy szelet gépsonkát, rászórtam. Egy negyed kaliforniai paprikát csíkokra vágtam, hozzáadtam. Ricotta darabkákat tettem a tetejére és kész!



És hogy akkor mégis hol van benne a kanyar? A ricotta krémessége... a paprika leves, ropogós édessége... a sonka selymessége és a rizs puhasága. Mindez együtt. Kell ennél több magyarázat?