Anyukám hívta fel a figyelmemet, hogy ő elkészítette az Erdélyi Konyha Kalendárium 2012es kiadásából a zebrakockát és bár finom volt, nagyon nehezen lehetett kezelni a lapokat. Megnéztem én is magamnak a receptet, gondoltam na majd én megcsinálom, nem lesz abban hiba. Rá is kerestem a recpetre, sokan elkészítették már, vannak csodaszépek és ilyen kis csunyácskák is mind az enyém. Illéskrisznél állapodtam meg, bízok a receptjeiben, imádom a blogját olvasgatni és annyira gyönyörűen néz ki a zebrakockája. (Utólag rájöttem, hogy a Kalendáriumban ugyancsak az ő receptje és fotója jelent meg :) Köszönet neki!




Elkészítés:
Legelőször a krémet készítjük el, hogy legyen ideje kihűlni. A tejből, lisztből, vaníliás cukorból és a kókusz feléből sűrű pépet főzünk. Nem kell sokáig főzni, nagyon hamar besűrűsödik. Amikor langyosra hűlt, hozzákavarjuk a cukrot, vajat és a maradék kókuszt. Habosra kavarjuk.
A lapokhoz a hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, a tejet folyamatosan adagoljuk hozzá és annyit teszünk bele, amennyitől nyújtható, nem ragacsos masszát kapunk.
Sütőpapírral kibélelünk egy kisebb méretű tepsit. A kekszes masszát három egyenlő részre osztjuk, porcukorral meghíntjük a munkaasztalunkat, kinyújtjuk az első adag masszát, tepsi méretűre, majd beleterítjük a tepsibe. A krém felét rákenjük erre a lapra. Kinyújtjuk a második adag masszát is és ráfektetjük a krémre. A maradék krémet elegyengetjük rajta és beterítjük az utolsó lappal.
A csokit megolvasztjuk az olajjal és egyenletesen eloszlatjuk az összerakott sütemény tetején. Hüttőbe tesszük amíg a csoki megdermed, majd szeleteljük.



Igen, a lapok kinyújtásával nekem is akadtak gondjaim. Ragadt is, meg törött is... De nem adtam fel, úgyis kinyújtottam és úgyis megettük :) A kókuszkrém különösen megtetszett, nagyon egyszerű elkészíteni és bíztosra mondhatom, hogy más süteményhez is fogom használni. Még egyszer köszönöm Illéskrisznek. Az ő fotóit nézegetve megjön a kedvem olyan dolgok elkészítéséhez is, amelyekről azt hinném egyébként képtelen vagyok rá. Az eredmény sem lesz elsőre olyan, mint az övé, de... gyakorlat teszi a mestert...

Avagy fridge cake, függően attól, hogy Amerikában vagy Angliában vagyunk. Megér ám egy misét. Mert olyan egyszerű, gyors és ellenállhatatlanul ragad a kézhez. Aki kóstolta már az tudja csak. Aki meg nem, az tüstént álljon neki :)


Elkészítés:

A csokit a vajjal és a syruppal együtt gőz felett vagy mikróban felolvasztjuk. A kekszet összetörjük úgy, hogy fele-fele arányban legyen durva és morzsa is. Hozzákavarjuk a csokihoz a pillecukorral együtt. Egy közepes méretű tepsit kibélelünk sütőpapírral és beleöntjük a masszát majd alaposan elegyengessük, belenyomogassuk a sarkakba, szélekbe. 2-3 órára hüttőbe tesszük. Amikor teljesen megdermedt, procukorral megszórjuk, kockákra vágjuk, dobozba tesszük és hüttőben tároljuk. Mármint ha lesz még amit :) Sokszor említettem már, hogy a férjem nem nagy édességfaló. Azt kérte csináljak még ilyet. Ez azért jelent valamit nem?

Már  Erikánál elkezdte fúrdalni a kiváncsiságomat, majd Szofikánál is megláttam, és mindketten egyhangúan azt vallották, hogy nagyon finom. És az elkészítés... talán az a legnehezebb benne, hogy kivárd amíg kicsit lehűl a hüttőben, hogy megkóstolhasd :) Bevallom, nagyon gyanakodtam. Az avokádó általában nem vált kis emmilyen érzést belőlem. Olyan semleges, az íze is. Néha megveszem, mert eszembe jut, hogy "It's good for you", vagyis egészséges. Aztán napokig ott van amíg sort keítek rá. Most is így volt ez. Jó keményet vettem direkt, hogy amíg megérik legyen időm kitalálni hogyan egyem meg. Mousseként végezte.
Erika, Szofi, és mindenki... imádtam!!!


Az avokádót ketté vágjuk, kivesszük a magját és kikanalazzuk a puha husát. Krémmé turmixoljuk, hozzáadjuk a kakaót, cukrot és rumaromát és ezekkel is alaposan összekavarjuk. Pohárba pakoljuk és hüttőbe tesszük lehűlni. Megesszük.



Ez egyszemélyes adag. Egyszerűen nem hittem benne, de muszály volt kipróbálni, ezért csak 1 avokádóval kisérleteztem. Kicsit módosítottam az Erika receptjén, ez a kevésbé egészséges verzió:) Ő mézzel édesített és vanília aromát használt. Én féltem, hogy érezni fogom az avokádó ízét, ezért rummal próbálkoztam... nem megbánva. Kis problémám támadt a turmixolással, elképzelhető, hogy az 1 avokádó az első mozdulattal felkenődött a turmix falára, aztán annyi:) Botturmixal szerintem egyszerűbb.
Annyira selymes, könnyű, ízre csodásan csokis, puha krémet kaptam, hogy nem győztem csodálkozni. Gyanakvók, hajrá, kisérletezzetek!!! Felét páromnak adtam, persze nem tudta miből van, még soha nem kóstolta meg az avokádót. Most már igen. Mit számít miből van ha csokimousse :))

Ahogy megláttam Gabriellánál úgy éreztem, hogy nekem ez most rögtön kell. Vagyis kellene, ha nem kellene pihentetni a tésztát. Még így sem ment el tőle a kedvem, rögtön elkészítettem, éjszaka pihent és másnap ki is sütöttem. Óóó nem csalódtam benne! Nagyon nem. Amiért beleszerettem olvasgatva a recptet, talán az, hogy "abbahagyhatatlan". Na hát pont ez kell nekem. Mekkora hatással is tud lenni egy ilyen szócska...
A recept egy az egyben Gabriellától van, de azért bemásolom ide is, legyen meg már csak magam miatt is.



A vajat a cukorral és a tojásokkal habosra kavarjuk. A csokit gőz felett felolvasztjuk és a vajas keverékhez adjuk. Belekavarjuk a fahéjat, cukrot, vaníliát, majd a sütőporral elkavart lisztet. A tésztát fóliába csomagoljuk és hüttőbe tesszük éjszakára. (Nálam a fele másfél napot volt hüttőben időhiány miatt és így is pont olyan lett, mint a másnap reggel megsütött.)
A megkeményedett tésztából diónyi gómbócokat formálunk, porcukorba hempergetjük és sütőpapírral bélelt tepsire rakva 180 fokon 12 percig sütjük.


Gabriella figyelmeztetett, hogy 12 percnél tovább semmi esetre se süssük. Bár én 180 fokon sütöttem sima sütőben, míg ő 170 fokon légkeveréssel, kicsit féltem, mert még teljesen sületlennek tűntek a pöfik. De szótfogadtam, nem szeretem a kiszáradt sütiket, inkább kockáztattam, úgyis volt még fél adag a hüttőben. Jól tettem. Nagyon finom, kívül kicsit kérges, a porcukortól különleges, belül enyhén krémesen csokis... igazi ízorgia. Nagyon is igaz Gabriella "abbahagyhatatlan" jelzője. A vágy, hogy egyem őket és a lelkiismeretfurdalás, hogy nem szabad, váltogatták egymást, és a kis pöfik csak úgy csúsztak lefele...

Trollanyunál találkoztam a narancsos pöfeteggel, ezek után már csak az alkalomra várok, hogy azt is kipróbáljam!

Néhány héttel ezelőtt. Dupla szülinapot. Nagy volt a tervezés, készülődés, hisz nem nagyon van tapasztalatom vendégségek lebonyolításában. Nem volt ez nagy parti, 6 személyre kellett készülnöm. Mindenkitől leérdeklődtem ki mit szeret, nem szerettem volna meglepetéssel találni szembe magam, kinek jó az? Nekem ugyan nem sok időm jutott az ünneplésre, inkább sütöttem, főztem, el is fáradtam rendesen, de megérte, szép hétvégénk volt. És remélem, hogy mindenki így érezte:)

Most pedig jöjjön az ünneplés ideillő része.
Ebédre étvágygerjesztőként, vagy inkább csillapítóként, amíg elkészül a főétel, padlizsánkrémet készítettem. Merthogy ki az az erdélyi aki azt nem szereti (és nem csak)? Viszont nem a hagyományos kenyérrel vagy pirÍtóssal tálaltam, hanem breadstickssel, ami nagyon népszerű itt. Fotó nem készült róla.
Főételünk gombás-baconös indiai pácban érlelődött csirkenyársak voltak grillen sütve. Köretnek ropogós, sütőben sült paprikás krumpli volt. Tzatzikivel tettem érdekesebbé az amúgy nem különösebben izgalmas menüt és salátát kínáltam mellé.  Receptet nem írok ezekhez, a leirással nagyjából el is mondtam mindent, de mutatom képekben is.






Két ünnepeltnek két torta készült, természetesen a tavalyihoz képest most saját gyártású. Magdinak, akinek nagyon köszönöm, hogy testvérével együtt meglátogattak minket, meglepetésként készült a mangós-epres torta. Szívem csücskének tejszínhabos-csokis tortát találtam ki, mert sem az édes, sem a gyümölcsös nem nagyon a kedvence. Eltaláltam.



Ezek az adagok egy piskótalaphoz  valók. 3 lapot sütöttem, 2-őt vaníliásan és 1-et kakaós-kávésan.
A tojásokat  a cukorral habosra kavarjuk. Én kézi turmixot használtam és addig vertem, amíg jó kemény krémes-habos massza lett belőle. Belekavarjuk a vaníliát és az olajat, majd a  sütőporral elvegyített lisztet. Kerek tortaformába töltjük és 180 fokon 25 perc alatt megsütjük.
Még egyszer megismételjük ugyanezt, majd a harmadikba pluszba még beletesszük a tésztába a kakaót és a kávéesszenciát. Ha nem akarunk annyit mérni, akavarni, egyszerre is elkészíthetjük a 3 adagot.
A lapokat hagyjuk teljesen kihűlni, majd mindegyiket kétfele vágjuk.
Közben elkészítjük a töltelékeket.



A mangót megtisztjtjuk, magjától elválasztjuk és leturmixoljuk vagy pürésítjük. A mascarponet kikavarjuk a porcukorral. A tejszínt kemény habbá verjük és belekavarjuk a mascarponet és a mangót. Vigyázzunk, hogy  a hab legyen jó kemény, mert a mangó ellágyíthatja a krémet. Veszünk egy tortalapot, megkenjük a krémmel, megrakjuk felszeletelt eperrel, feledjük egy lappal - krém - eper - lap. A tetejét és az oldalát ugyancsak ezzel a krémmel vonjuk be, majd tetszés szerint eperszeletekkel diszítjük.  




A darabokra tört csokit a tejszínnel gőz fölött vagy mikróban összeolvasztjuk majd hagyjuk teljesen kihűlni. Hülés közben nagyon kellemes állagú, sűrű csokikrémet kapunk.
A 3 dl tejszínt habbá verjük, ezzel töltjük meg a tortát, és minden lap között lecsorgatjuk kevés csokikrémmel. Alul- felülre kakaós tortalap kerül, középre pedig a vaníliás. A kihűlt csokikrémmel bevonjuk a tortát és fehér diszítő cukormázzal egyszerűen diszítjük.


 A tortákba természetesen csúszott hiba, amit lehet csak én láttam, éreztem, hisz megvolt az elvárásom velük szemben:) Ez a tészta egy számomra újfajta recept szerint készült és amint megláttam tudtam, hogy én pont ilyent akarok a tortáimhoz. Puha, fluffy, könnyű, tökéletes. És az is. Bizonyos esetekben. Sima tejszínhabbal, vagy más könnyű krémmel, azonnal fogyasztva tényleg tökéletes. De ha nehezebb krémet használunk, mint pl nálam a csokikrém, amit a bevonáshoz használtam... szinte vághatatlan. Annyira könnyű és puha, hogy a kés inkább nyomta, mint vágta. Ez ízben semmit sem rontott ugyan rajta, de engem zavart esztétikailag a felvágásnál. Azért érdemes kisérletezni vele, és én már meg is tettem az előző bejegyzésnél a muffinnal, nagyon finom lett.

Nos így telt a mi ünnepünk. Kicsit más, mint az angoloké, amolyan hazaias és hadd említsem meg, hogy a vendégeink is hazaiak voltak, tehát jöhetett volna akár, töltött káposzta, miccs és hasonlók. Mindenki örült volna neki. De én azt meghagytam a hazalátogatáshoz:)

El vagyok úszva. Hatalmasan! Nagyon nagyon... Csak nézegetem a képeket és próbálom eldönteni mit is posztoljak? Hol tartsak? Aztán úgy döntöttem folytatom ahol abbahagytam. Így mutatom meg nektek, remélhetőleg még ma, "A" browniet. És azért "A", mert Ő megint csak remekmű lett. Lehet nem kellene ennyire dicsérnem a saját főztömet, de mivel ebből sokan kóstolgattak és mindenkinek egyöntetűen ízlett... nem tehetek mást. Ki kellett neveznem Őt :) Büszkeségem, mert ismét csak egy első igazi, vagyis egyszer még próbálkoztam vele, de az hozzá nem értésem miatt fuccsba ment. Most már mennyivel okosabb vagyok:) És hozzáértőbb. Be is zsebeltem érte a dicséreteket, még olyat is hallottam, hogy " ez finomabb, mint az enyém szokott lenni"...




A lisztet, kakaót és sót összeszitáljuk. Az étcsokit a vajjal és a kávéesszenccel gőz fölött vagy mikróban felolvasztjuk. Hozzáadjuk a cukrot és hagyjuk kicsit hűlni. Beleütjük a  tojásokat, elkavarjuk, hozzáadjuk a vanília aromát, azt is elvegyítjük benne. Végül beleszórjuk a lisztes keveréket és alaposan elkavarjuk. Az 5 dkg csokit feldaraboljuk és elvegyítjük a masszában. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és 180 fokon 25 percig sütjük.


Nem lesz ebből az adagból egy nagy tepsivel, az enyém 31x23 cm-es. Lehet még kisebb jobb lett volna, akkor kicsit magasabb lett volna belőle. De ez így is nagyon jó, finom, csodás volt. Izgatottan vártam, hogy megsüljön, sokat olvastam, nézegettem a recepteket. Volt olyan amelyik azt ajánlotta, hogy 10-15 percnél nem szabad többet sütni, mert akkor kiszárad. 180 fokon? Nekem nem volt elég. Olvastam azt is, hogy ennek az egyszerű édességnek a sütés a legfontosabb mozzanata, ezzel lehet elrontani. És milyen igaz, nekem először ezen (is) bukott el. Lényeg, most már saját tapasztalatból is: addig kell sütni, amíg a teteje már kérges, de belül még sületlennek tűnik. Egyrészt, mert miután kivettük még magában is "sül", másrészt meg, nem is brownie, ha belül nem krémesen csokis, hanem egy kisült tészta...
Süssetek browniet bátran. Nekem ki van tűzve a blondie is, nagyon kiváncsi vagyok rá, mert imádom a fehércsokit is!

Ismét szép kis gyűjteményem keletkezett, amelyek bemutatásra várnak. Másféle elfoglaltságaim miatt csak főztem és fotóztam, na meg tartalékoltam, majd az is kiderül miért. Nem nagyon jut idő blogolásra, de igyekezek! A hagyományos, paraszteledelem után jöjjön egy nagyon nem tradicionális de annál inkább imádott és egyre jobban elterjedőben levő muffin. Mert nem lehet megunni és minden egyes alkalommal akkora sikere van, mintha első lenne. Párom nem túl édesszájú, bele kell diktálnom egy-egy sütit, de ha krémes-habos, akkor általában nincs probléma. Ezért is tuningoltam fel ezt az amúgy is mindennel megrakott muffint egy csinos, finom, habos-krémsajtos toppinggal (erre nem találtam magyar szót, kérlek segítsetek!).




A még Húsvétról megmaradt tömör kis csokitojásokat összedaraboljuk. A pillecukrot szintén, ha nagyobb darabost használunk. A száraz hozzávalókat összekavarjuk, belekavarva a csokit és a pillecukrot is. A tojásokat külön felverjük és  hozzáadjuk a  tejet és gyümölcslevet. A kettőt összetöltjük és épp csak annyira kavarjuk, hogy összeálljon a massza. A muffinformát kapszlikkal kibéleljük, 3/4-ig megtöltjük a tésztával, vigyázva, hogy mindenikbe jusson csoki és pillecukor darabka is. 200 fokon 20 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Rácsra szedve teljesen kihüttjük.
Közben elkészítjük a toppingot. A fahéjas csiga készítésétől megmaradt vajas-krémsajtos mázat 2 dl tejszínből vert habbal összeturmixoljuk. Akinek nem maradt meg ebből a mázból:) az így készítheti el:

Kicsit félős megnevezni ezeket a szívecskéket, mondhatnám, hogy bobon vagy praliné vagy peppermint creams, de napok óta tart a facebookon egy megnevezésekről, idegen szavakról, helyes kifehezésekről szóló vita. Én csak hobbiszakács vagyok, így a saját blogomon belül fenntartom magamnak a jogot, hogy olyan kifejezéseket használjak, amilyeneket akarok, még akkor is, ha az nem teljesen fedi a szakirodalomban létező meghatározást!


Egyre inkább kacérkodok nagyon új dolgokkal, mint pl ez a bonbon. Sose gondoltam volna, hogy ilyet házilag elő lehet, és főleg, hogy én elő tudok állítani. És íme. Biztosan sokan ismeritek az After Eightet. Azt a zöldes-feketés csomagos, mentolos kis lapocskákat. Belopta magát a szívembe és ez valami nagyon hasonló lett. Annyira boldog voltam, úgy az íz, mint a kűlalak miatt, hogy csak vigyorogtam meg újjongtam egyedül. A párom meg csak nézett... és örült, hogy örülök. Meg persze ő sem hagyott sok maradékot belőle:)




A tojásfehérjét kemény habbá verjük. Folyamatosan hozzáadagoljuk a porcukrot, amíg gyúrható masszát nem kapunk belőle. Ha nem elég a cukor, akkor még lehet tenni, ha már kemény a massza, akkor nem baj, ha marad meg cukor. Természetesen ez a tojás nagyságától függ. A receptben a végén írta az aroma hozzáadását, de szerintem jobb valahol a cukor felénél beletenni, mert akkor könnyebb elvegyíteni és bjztosabb, hogy egyenletesen eloszlik, mint a már kemény masszában. Egy munkalapot megszórunk porcukorral és 2-3 percig gyúrjuk a masszánkat. Ezután kinyújtjuk kb kisújjnyi vagy fél újjnyi vastagságúra és tetszés szerint kisebb sütikiszúróval kivágjuk őket. Egy sütőpapírral kibélelt tálcára vagy tepsire rakjuk és 24 órát vagy egy éjszakán át száradni hagyjuk. A csokit gőz felett felolvasztjuk és két villa segítségével egyenként beleforgatjuk a cukrokat. Minden fölösleges csokit lecsorgaunk róluk, hogy egyenletes legyen. Visszatesszük a tálcára és hagyjuk a csokit megdermedni.


Nem egszerű? És annyira finom. Olyan kis picik voltak, hogy egyszerre 3-nál kevesebbel nem tudtam beérni. Persze mindenki a saját ízlésének megfelelően kisérletezhet akár a mérettel, akár az ízekkel. Én el tudom képzelni akár eper, málna, csoki, mandula ízekkel is. És azt hiszem nem csak a képzeletemben lesznek ezek:) Elsőre kicsit nehezebben ment a massza összeállítása, sokáig ragacsos volt, nehezen kezeltem. De végül látva, hogy összeáll, most már tudom, hogy jó bőven kell osztani a cukrot és akkor hamar gyúrható, nyújtható lesz. Nem mondom, hogy diétás, mert tulajdonképpen csupa cukor... de annyira finom:)

Nem tudom van-e, aki még nem készítette el ezt a nagyon egyszerű és imádnivaló édességet? Rengeteg blogon láttam és annyira de annyira kívántam már. Hetekig be volt tervezve, aztán úgy döntöttem, ezzel is kínozva magam, hogy csak akkorra készítem el, amikor itt lesznek anyuék. Így is lett. Gerditől kölcsönöztem a receptet, igaz csak fél adaggal kezdtem, de nagy hiba volt. Mindenki imádta, falta, az első süti volt, ami elfogyott:)






A kekszet összevegyítjük a kakaóval . A tejet, vajat és cukrot egy edényben feltesszük a tűzre és addig hagyjuk, amíg a vaj teljesen felolvad. Ebbe a szirupba belekavarjuk a kakaós kekszet, hozzáöntjük a rumaromát is és alaposan összekavarjuk. Egy tetszésünknek megfelelő méretű formát kibélélünk fóliával, belenyomkodjuk a keveréket. A csokit gőz felett felolvasztjuk, ráöntjük a tésztára és elsimítjuk. Hagyjuk teljesen megdermedni a tésztát és a csokit is, majd kivesszük a formából, lehúzzuk róla a fóliát, felszeleteljük és megesszük. Vigyázva, hogy másnak is hagyjunk belőle:)



Ez az egész adag receptje, szerintem nem érdemes felet készíteni, mert annyira finom és annyira eteti magát, hogy úgysem lesz elég:)) Hamarosan jön az ismétlés!

Újra itt vagyok és mivel eddig semmilyen húsvéti receptet nem posztoltam, úgy illik, hogy mégis legyen valami és egy kevéske beszámoló is a rövid eltünésem okáról. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a másik, hétköznapi blogomat egyelőre nem folytatom, ezért itt fogok néha kicsit személyesebb dolgokat is írni. Régebben nagyon jó volt írni azt a blogot, a beszámolókat, tapasztalataimat, de most sokkal nagyobb örömemet lelem a főzésben és gasztróblogolásban. Mindkettőt vezetni már sem időm, sem energiám. Ráadásul már nem is érzem szükségét annak, hogy a nagy világ elé tárjam életem minden egyes történését.

Eltünésem oka egy 10 napos szabadság, amit anyukám és leendő anyósom társaságában tölöttem, cseppet sem unatkozva. Majd minden nap kirándultunk, akkor is, ha az időjárás nem kedvezett nagyon nekünk. Voltunk Londonban városnézni, nemzeti galériában, megfagyni. Bath csodás városában gyönyörködni, fotózkodni, kertet ámulni, hajókázni. Bournemouth gyönyörű tengerparján ismét csak fagyoskodni, a jéghideg vízben kicsit lábunkat belemártani, csodás kerteket szemlélni. Imádott Oxford építészetét bámulni. Salisbury Anglia legmagasabb tornyával rendelkező lenyűgöző katedrálisát meglátogatni. A közeli Newbury és Marlborough kisvárosokat megnézni. Swindonban shoppingolni és abban az étteremben vacsorázni ahol Valentin napon annyira jól éreztük magunkat. Húsvét napján angol katolikus templomban, amiből anyuék ugyan egy szót nem értettek, de azért nagyon tetszett nekik. Ezen kívül elképráztattam őket főzőtehetségemmel. Főleg anyósra lévendőt, akinek fogalma nem volt róla, hogy egyáltalán tudok főzni. Garantálom, hogy legalább 2,3 kilóval súlyosabban mentek haza:)
Készülődtem sok sütivel, de Húsvétra nem igazán főztem, mert érkezett otthonról a töltött bárány, amit annyira imádok, a töltött káposzta, házi kenyér, diós-mazsolás kalács, házi kolbász, júhtúró és még sok sok minden más. Egyedül sült sonkát készítettem arra a napra, ami már jól bevált finomság lett nálunk ünnepeken. Itt van egy pár fotó a húsvéti asztalunkról:

Több helyen láttam már clafoutist, de nem igazán mozgatta meg a fantáziámat addig amíg meg nem vettem a csokis könyvemet. A forró csokis meggyes clafoutis tejszínnel tálalva rögtön elkészítendő lett. Viszont málnával.






A sutőt előmelegítjük 190 fokra. A sütőforma alját kibéleljük formára vágott sütőpapírral.

Az alaposan lecsepegtetett málnát beleszórjuk a sütőbe. Igazából friss málnával az igazi, mert az nem levez, de ízben ez sem volt utolsó:) Megszórjuk a barna cukorral.

A tojásokat habosra kavarjuk a cukorral. A lisztet elvegyítjük a kakaóval és a sütőporral majd a kikavart tojáshoz adjuk més alaposan összekavarjuk. Ezután beleöntjük a tejszínt és a tejet. Összedolgozzuk, ráöntjük a málnára és mehet is a sütőbe. A recept 50/60 perc sütési időt írt, amit én nagyon soknak tartottam. De... azt is írja, hogy addig kell sütni, amíg a közepe felemelkedik és "megkérgesedik". Na nem olyan vastag kéreggé, de nem is folyós. Kicsit fura, de látva megérti az ember miről is van szó. Tényleg kellett az az idő, mert ez a tészta nagyon folyós állagú volt és akkorra bizony megszilárdult. Nem lesz olyan igazi süti, inkább kicsit pudingos, kívül ropogós. Ez a képeken is jól látszik.



Azt sajnálom, amit minden ilyen hasonló sütinél, hogy annyira gyönyörűen felnő de visszaesik amint elkezd hűlni. Forrón tálaltam, nagyon csokis fagyival. Vaníliával lehet jobb lett volna,de... ez volt itthon. A forró, savanykás, csokis és hideg nagyon jó harmóniát alkotott, nem bírtam betelni az ízleléssel.

Egy-egy szeltnél megálltunk, így másnapra is maradt belőle. Nos mi legyen vele hidegen? A fagyasztott málnából kb 1 dl lé maradt hátra. De nem ám olyan víz, hanem tömény málnalé. Ezt felforrósítottam, tettem bele 1 kanál cukrot és 1 kiskanál kukorica keményítőt. Szósz állagúra sürítettem és forrón ráöntöttem a sütire kevés csokiszósz társaságában. Ha lehet, akkor ez így még finomabb volt. Párom is erre a változatra szavazott.

Lisztmentes, tojásmentes, tejmentes, stbmentes ételek, sütemények. Miért? Az egészségünkért. Akinek valamilyen allergiája van, az érthető is, nálunk, többieknél meg... mindenkinek van magyarázata rá. Én nem vagyok nagy rajongója a "menteseknek". Az igaziakat szeretem:) Mégis belevágtam ebbe a lisztmentes csokitortába, mert megtetszett.
Alchrinél láttam meg, kicsit alakítottam rajta, nem is lett olyan mint az övé. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogyott el nagyon hamar, hanem látványra nem olyan és látszólag állagban sem. Az enyém inkább krémes, pudingos lett.




A tojásokat habosra kavarjuk a cukorral és a sóval. A tejszínt felmelegítjük, beletesszük a darabokra tört csokit és kavargatva felolvasztjuk. Óvatosan összevegyítjük a tojásos és a csokis masszát. Elkavarjuk benne a rumaromát, a sütőport és a kukoricakeményítőt.
A sütőforma alját kibéleljük méretre vágott sütőpapírral, az oldalát kivajazzuk. Beleöntjük a masszát és 180 fokra előmelegített sütőben 40-45 percig sütjük. Kiborítjuk, lehúzzuk róla a sütőpapírt, megszórjuk kakaóval és akár melegen, akár hidegen fogyasztjuk.
Csokiszósszal lett volna az igazi, de idő hiányában nálunk lemon curd került mellé. Ahogy a meleg sütivel olvadozott... hm, bizony meg lehetett enni.

Gizi banános pitéje igencsak felcsigázott és ötletet adott, de végül sikerült teljesen máshol kilyukadnom, köszönhetően a kéznél levő összetevőknek. Mivel ez volt nekem is és a piteformámnak is az első alkalom, az alaptészta receptet Gizitől kölcsönöztem.