Sütni, sütni, sütni! Sikerült beszerezni egy új piteformát és nem halogathattam sokáig a kipróbálást. Egyszerű és gyors recepthez folyamodtam, természetesen, ismét.Az alapreceptet Ottisnál néztem ki, valami olyat kerestem, amihez minden megvan itthon.



Pontosan úgy készítettem el a tésztát, mint ahogy Ottis leírja, de a tetejére nem tettem gyümölcsöket, mert gyümölcstorta formába sütöttem, amelynek majd kiborítás után kell megtölteni a tetejét.
Amíg sült a süti megfőztem egy tasak vaníliás pudingot jó keményre és hűlni hagytam, közbe kavargatva. Közben egy jó nagy piros almát nagyobb kockákra vágtam és belekavartam a félig kihűlt pudingba. Mindezt a még meleg pite tetejére halmoztam és hagytam kihülni. Az eredmény a következő lett:



Egy rövid délután alatt két személy által elpusztítva:) A következő mandarinos lesz!

Nagy az öröm mifelénk mostanában. Költöztünk, így végre arra is lehetőségem van, hogy sütit süssek. Micsoda boldogság ez nekem. Igaz, hogy hiányzik még néhány dolog a konyhámból, mint például mérleg, de ezt is megoldom valahogy. Gyorsan ki kellett próbálnom a sütőt. Barátnőmtől kaptam a következő receptet és bár én nem vagyok nagyon oda az ehhez hasonló száraz sütikért, mégis megpróbáltam. Frissen, melegen isteni. A többit meg másra hagyom:) Már kétszer is megsütöttem.



Hozzávalók:
50 dkg liszt
20 dkg cukor
20 dkg margarin
1 kávéskanál szalakálé
2 evőkanál kakaó
1 tojás
1 deciliter tej
1 tasak vaníliacukrot



Elkészítés:
A margarint alaposan elsúroljuk a liszttel, beletesszük a cukrot, vaníliacukrot és elvegyítjük. Közben a szalakálét felfuttatjuk egy kevés langyos tejjel és hozzáadjuk a liszthez. Ezután hozzátesszük a tojást és a maradék tejet, majd alaposan összegyúrjuk. Amikor összeállt, a tésztát két részre osztjuk, az egyik felébe belegyúrjuk a kakaót. Kinyújtjuk jó vékonyra a vaníliás tésztát, ezután a kakaósat, a két lapot egymásra tesszük és tekercsbe tűrjük. Kb egy újjnyi vastag szeleteket vágunk belőle és kis távolságot hagyva közöttük, belerakjuk a kivajazott, -lisztezett tepsibe.
Nem tudom mennyi ideig sütöttem, én mindig addig sütöm, amíg látom, hogy megsült:) Tudom erről le kell szoknom, mert megtörténik, hogy az első rendet kissé megégetem. Viszont az is megtörtént, hogy az előírt idő szerint sütöttem és megégett. De majd megoldom én, csak sokat kell gyakorolnom:) Minden esetre ennek a sütési akciónak az eredménye, ahogy a képek is mutatják, nem égett el és még finom is volt.

Bejönnek nekem a gyümölcslevesek, akár melegen, akár hidegen. Minél több minden van benne annál jobb. Most viszont egy egyszerűbb levest készítettem. Főleg, hogy először almakompótnak készült. Miután odakészítettem főni, azután jutott eszembe, hogy legyen belőle inkább leves.



Tettem bele:
almát
néhány szem magozott meggybefőtt
tejföles lisztes eresztéket
cukrot
vaníliacukrot



Az almát meghámoztam és hideg vízbe odatettem főni. Szórtam rá kevés cukrot. Amikor már az alma majdnem teljesen megpuhult, hozzáadtam a meggyet is. Ezután egy kanál lisztet tejföllel elkavartam és beleengedtem a fövő levesbe. ízlésem szerint adtam még hozzá cukrot és egy tasak vaníliacukrot. Amint kicsit besűrűsödött kész is volt a leves. Egy kanál tejföllel és csokiöntettel díszítve tálaltam. Az enyhén barnás színét a meggybefőttől kapta.



Ugyanez a leves bármilyen gyümölccsel elkészíthető, akár külön, akár vegyesen. Kevés pudingport adva a lisztes eresztékhez, még krémesebb, bársonyosabb állagú levest kaphatunk.

Bár a csirkehúsból elegem van (munkahelyem miatt), de mégis gyakran kerül asztalra, mert gyorsan elkészíthető. Legtöbbször csirkemellből főzök, ha csirkehúsról van szó. Ezzel csak az a baj, hogy ha nem vigyázok, akkor nagyon száraz lesz, akkor meg, csak eszünk, de mintha jól sem laknánk. Akkor meg minek. Én csak akkor vagyok elégedett, ha látom, hogy másnak is ízlik a főztöm. Ez meg nem mindig van így, sajnos.



Ez az ebédünk, mint általában, a fast&easy kategóriába sorolható.
Hozzávalók:
csirkemell
csirkefűszer
vegyes mirelit zöldség
vaj
szárított kapor




A csirkemellet a csirkefűszerrel beszórtam, olajba és kevés vízbe megpároltam, majd hagytam kissé megpirulni.
A zöldséget forró vajba tettem, megsóztam és megszórtam szárított kaporral.
Tíz perc és már ebédeltünk is. Imádom, amikor ilyen gyorsan kész van egy étel. Lassan már desszertre is jut idő:)

Nagyon szeretem a salátákat. Sajnos nem készítek eleget belőlük. Főleg télen nem. Pedig minden nap megenném... Na de, a következőre büszke vagyok, bár csak nekem készült.



Van benne: paradicsom
uborka
paprika
olivabogyó
pirított kenyér
só
bors
ecet
olaj
bazsalikom
tejföl




A zöldségeket összeaprítottam, hozzáadtam az olivabogyót. Egy szelet kenyeret jó ropogósra pirítottam és kockákra vágva hozzáadtam. Ecettel, olajjal, sóval borssal és szárított bazsalikommal ízesítettem, végül pedig egy kanál tejföllel díszítettem.
Azért szeretek salátát enni, mert bármennnyire is jól lakok belőle, utána nem érzem azt a nehézséget a gyomromban, mint amikor egy valamilyen húsos ételből eszek meg egy ugyanekkora adagot. Na azért nem mondanék le egészen a húsról sem, de...:)

Van néhány olyan kaja, amelyeket valami miatta azt hiszem egy életre a szívembe zártam. Gyermekkoromban is szerettem, de amióta már csak emlékek a nagymama által készített bizonyos ételek, azóta nekem még finomabbak. Bár az íz az sosem tud olyan lenni, mint ahogy arra emlékszem. Ilyen kedvenc a tejberizs.



Egyszerű, gyors és reggelire még a páromnak is jól csúszik:)
A rizst jól átmosom, feltöltöm annyi vízzel, hogy bőven lepje el, kevés sót teszek bele és hagyom főni. Megtörténhet, hogy a vizet pótolni kell, különben könnyen odasül. Amikor már majdnem megfőtt, és a víz is jól elfőtt róla, feltöltöm tejjel, hagyom összemelegedni, cukrot és vanília cukrot teszek bele. Melegen is és hidegen is imádni való.