Ez nehéz szülés volt! Nem volt valami termékeny időszakom, sőt, egyáltalán nem készült a konyhámban semmi olyan amit megmutathattam volna. Remélem vége, bár ki tudja. Hétvégén azért alkotok:)
Ráadásul ismerős ugy-e az érzés,  amikor nagyon igyekezel és nagyon jó benyomást akarsz kelteni, akkor pont nem sikerül valami? Vagyis nagyon rosszul sikerül. És a legpechesebb az, hogy csak akkor derült, ki, amikor már javíthatatlan volt a dolog. Így történt, hogy baráti látogatásra mentünk, először, és valami nagyon finomat akartam sütni, mégis olyat amit már készítettem, tehát ne legyen próba-szerencse. A fehércsokis-ricottás pite valamint a húsvéti csokis-ricottás pite alapján szerettem volna, ezuttal epres változatban készíteni egy desszertet.  Ránézésre gyönyörű volt,  epres-ricottás krémmel és sok sok tejszínhabbal a tetején. Felvágáskor, amikor már mindenki a finom sütit várta... úgy folyt a krém a tejszínhab alatt, mint egy... turmix:((  Nem kell ugy-e részleteznem hogy éreztem magam?

Hétvégére nagyjából kihevertem, főleg, hogy ez a fahéjas csigám nagyon nagyon jól sikerült. Mostanában csigával kelek és fekszek. Na nem evéssel, hanem gondolatban. Lassan beleőrülök annyira kívánom enni is meg sütni is a kelt csigát. De ma már nincs menekvés. Délutánra az a program. Addig meg itt van ez a péntek reggeli gyors, kelesztés nélküli csiga Lúdanyótól, ami lehetne dán fahéjas csiga is, de kicsit kénytelen voltam változtatni rajta, ezért nem nevezem annak...



A vajat felolvasztjuk és langyosra hüttjük. A tésztához összevegyítjük a lisztet, cukrot, sót, sütőport, szódabikarbónát. Ehhez hozzáadjuk a vajat (meghagyunk belőle 3 evőkanálnyit), a tejet és tejszínt. Gyors mozdulatokkal összevegyítjük, majd gyúrjuk, de csak pár pillanatig, amíg összeáll. Egy nagyon kellemes állagú tésztát kapunk, épp csak annyira kemény, hogy nem ragad. Kiborítjuk egy lisztezett felületre és fél cm vastagságú téglalapot nyújtunk belőle. Megkenjük a megmaradt vajjal és megszórjuk jó vastagon a töltelékhez szükséges fahéjas cukorral. Jó szorosan feltekerjük és cérna segítségével másfél cm vastagságú szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, lekenjük a cukros-fahéjas-tejes keverékkel és 220 fokon 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük.


Kicsit féltem tőle, mert joghurt híján tejszínt használtam (ezért sem mertem dán fahéjas csigának nevezni), másrészt meg... túl egyszerű volt, hogy nagyon finom legyen:) DE, csak ajánlom bárminek! Tegnap délelőtt sütöttem és ma délután is még mindig változatlanul finom. Kivéve, hogy már nem langyos:)
És tanultam egy nagyon jó technikát: a cérnával való felvágást. Hogy ez micsoda találmány:) Eddig mindig ellapultak a csigáim felvágás közben, bármilyen éles is a kés. Így meg... csodásan kerekek maradtak. Gondolom sokan ismeritek ezt a technikát, nagyon egyszerű módszer, fázisfotó nálam sajnos nem készült, de Jadenél, ebben a bejegyzésben nagyon jól látszik, hogyan kell csinálni.
Piknikezni, kirándulni, délutáni uzsonnának vagy akár tartalmas reggelinek egy kakaóval, kávéval, tökéletesen megfelel.  Bártan mondom, hogy fél óra alatt kész és 5 perc mulva már fogyasztható. Kakaósan is ki fogom próbálni!

Befejezésként, ebben az egyáltalán nem nyári melegben, de itteni viszonylatban már második napja jó idő van, néha süt a nap és 12-14 fok körüli a hőmérséklet, eperturmix, tiszta eper és tejből. Plussz a pöttyök:))