Nagyon jól mutat színében, de el nem tudom képzelni hogy az íze milyen lehet? Díjadhoz gratulálok ! Azért szereted a magyar blogtulajdonosokat is ugye?:-))

Szuper jó!!! Napok óta készülök én is csalánfőzeléket főzni, erre a fűnyírás egyenlőre megoldotta, mert egy szál sincs a kertbe.:) A puliszkával pedig teljesen levettél a lábamról, imádom.
Gratulálok a díjhoz, és jó volt kicsit közelebbről megismerni.

Én tavaly csináltam először csalán főzeléket, de nagyon ízlett :)
Gratula a díjhoz! Jó volt Rólad olvasni ;)

Emi, ez nagyon jól néz ki. Tavaly készítettem csalánlevest, de csak nekem ízlett...így idén valahogy kimaradt:)

Mi csalánlevest szoktunk főzni a csalán friss, tavaszi hajtásaibúl. A főzeléked is jól mutat:)
Már rég akartam kérdezni, hogy erdélyi vagy-e, mert a neved alapján kb. gyergyóinak gondoltalak:) Vagyis volt az öcsémnek egy kollegája mikor Svájcban dolgozott, annak is Imecs volt a családneve, s ha jól emlékszem gyergyói volt.:)

Éva, köszi, ízében szerintem hasonló a spenóthoz, csak kicsit... "érdesebb". Persze, hogy szeretem a magyar blogtulajdonosokat is! Nem is kérdés! Hisz ti vagytok többen és hálás köszönet amiért olvastok!!!

Gizi, örülök, hogy tetszik a puliszkatekercs és hogy "tanultál" rólam:) Ne bánkódj, lesz frissebb, újjabb csalánod nemsokára:))

Panna, már csak a tudat is jó, hogy milyen egészségeset főzök, eszünk:)) Még ha csak 1 évben egyszer is:)

Erika, megértelek. Nem tartozik a csalán a "mindenki kedvence" ételek közé:)

Kati, ettem én is levest is.
Igen erdélyi, pontosabban csíki vagyok. Csíkban eléggé gyakran előforduló név, eszerint aGyergyóban is:) Máshol úgy tudom nem annyira!

Igen, most már rájöttem mikor végigolvastam a másik blogodat. A páromnak minden álma Anglia, London, ezért jó volt átolvasni, hogy min mentetek keresztül. Egy biztos: itt nincs jövő.

De jó kis hagyományos ételt főztél! Én is szerettem a csalánfőzeléket, de évek óta nem készítettem.
Amit leírtál magadról a 4. kivételével mind én is írhattam volna:-) (Én óvó-és tanító néninek tanultam, s elegem is lett a tanulásból, bár az élet még rákényszeríthet.) No meg még repülővel nem utaztam:-)

Nagyon finom lehet, én imádom a csalánfőzeléket, na meg a puliszkát is:) Tartok tőle a család nem díjazná, és még nem is találtam csalánt:)

Nagyon tetszenek a dolgok amiket megosztottál velünk, nagyon szeretem olvasni a posztjaidat, szóval remélem még jó sokáig olvashatlak...:) A csalánt még sosem próbáltam ki, majd egyszer megbarátkozom...:)

Drága Emikém!!!!!Ez nagyon-nagyon aranyos volt Tőled, köszönöm:) <3

Bevallom, én nem tudtam, hogy a csalánból is lehet főzeléket főzni, de a leírásod alapján finom lehet! Nehéz elhinni, hogy nehezen ismerkedsz, amikor olyan könnyed és barátságos a stílusod - legalább is írásban! :-))

Remek ez a polenta-tekercs!

Kati, tiszta igaz, otthon nem nagyon van feny az alagút végén! Remélem egyszer valóra válik a párod álma. Londont én csak turistaként szeretem:)

Gerdi, igen jó hagyományos:) Nahát, ennyi sok közös van bennünk?:) Én nem untam meg a tanulást, de tanítani mindig is szerettem volna. Ki tudja...? A repülést is ki kell próbálni legalabb egyszer:)

Trollanyu, megértem ha nem díjaznák, nem mindenki kedvence:))

Lilla, örülök, hogy a recepteken kívül is szeretsz olvasni:) Hátha eljön majd nálad is a csalán ideje:)

Szofi, nagyon szívesen! Pirulok:)

Teller-cake, jó olvasni, hogy könnyed és barátságos a stílusom. Írásban! Ez a probléma:))

Anazar, örülök, hogy tetszik!