Rajongok az édességekért, főleg a csokit imádom, majdnem bármilyen formában. Csak legyen valamelyest minőségi. Régen leszoktam arról, hogy a mennyiség a minőség előtt. Legyen egy falat, de attól érezzem magam a Mennyekben. Nem is tudok olyan édességet mondani, amit nem szeretek. A sütikből inkább a krémeset, édeset részesítem előnyben, de egy jó tepertyűs pogácsát sem vetek meg.
Ilyenkor, ünnepek környékén, bár én nem kell aggódjak amiatt, hogy felszedek pár kilót, sokkal több finomságot kóstolok. Az az ötletem támadt, hogy lefotózom a különlegességeket, amelyeket itt-ott megkóstolok és megosztom itt a blogomon. Talán majd egyszer valaki meglát valamit és az jut eszében, hogy ezt már látta valahol. És leesik, hogy az én blogomon:))))))Micsoda meglepi lenne:))

Itt van mindjárt az első:


Dominosteine



Kedves barátnőmtől kaptuk Karácsonyra, egy Dél-Afrikából származó borral együtt(amiről sajnos nem készűlt fotó). Történetéről történetéről csak annyit tudok, hogy Németországból származik és eddig még nem volt alkalmam ilyet kóstolni. Ezért is különleges számomra. Meg azért is, mert abbahagyhatatlanul finom volt.



Milyen szavakkal is tudnám leírni? Az ízletes csokival bevont kockák belseje három rétegből áll: A felső réteg marcipános ízesítésű, a középső egy zselés réteg, almás ízben. Végül az alján egy vékony tésztaréteg lapul, amelynek erős fűszerezése van. Sajnos az összetevők között csak annyi olvasható, hogy fűszerek, de az az íz... elragadó. Fahéj, szegfűszeg és még jó néhány erősen aromás fűszer kínálja magát.
Egyszer megkóstolni is remek, de remélem lesz még alkalmam találkozni a Dominókockával!



Mégis eszembe jutott valami, amit nem nagyon szeretek: az étcsokoládé! Na erre majdnem azt mondom, hogy nem szeretem.