Imádom a nyakkarajt! Sokkal jobban mint a fehérkarajt. Mert sokkal ízesebb és szaftosabb. Nem szárad ki olyan könnyen.  Ez a majonézes-sajtos változat pedig csak korona volt mindezen:)



Elkészítés:

A hússzeletek mindkét oldalát megfűszerezzük. Kevés olivaolajat öntünk egy tepsibe, belehelyezzük a hússzeleteket.  200 fokos sütőben 20-25 percet vagy addig sütjük amíg már majdnem telesen megsűlt. Kivesszük, megkenjük majonézzel (én Hellmanst használtam, de házival csak finomabb lehet) és beborítjuk sajtszeletekkel. Visszatesszük a sütőbe és addig hagyjuk, amíg a sajt jó alaposan rá nem olvadta a szeletekre. Ízlés szerinti körettel tálalhatjuk. Nálunk most kukorica, cékla, koktélparadicsom és garlic bagett, azaz fokhagymás-vajas-zöldfűszeres bagett került mellé.

Kedves Batárnőm búcsúként megajándékozott egy receptdobozzal. Csupa sütirecept, többnyire kavart, vagy pite, piskóta. Van mit szemelgetni belőle. Rengetek kívánnivaló finomság. Elsőnek ezt a kavart sütit választottam, csak annyit változtattam rajta, hogy ananász helyett narancs került rá, mert sehogy sem akarództak elfogyni azok a narancsok a gyümölcsös tálból. Ezenkívül gyümölcslé helyett tejet használtam és féladagot készítettem, mert az egész egy óriási tepsire való volt, nekem meg az nagy falat lett volna...



A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk. Apránként belekavarjuk a tejet, olajat és vanília aromát. A lisztet elvegyítjük a sütőporral és a tojásos keverékbe dolgozzuk. Sütőpapírral bélelet tepsibe öntjük. A narancsokat megtisztítjuk, cikkekre szedjük és a tészta tetejére rakosgatjuk. 200 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Hagyjuk kihűlni majd szeletelés előtt meghintjük porcukorral.


Én nagyon szeretem ezeket a kavart sütiket, simán is, de ha még kis gyümölccsel is meg van bolondítva, akkor főként. Csúszott is rendesen. Még az is akadta akit megkínáljak vele, ami nagy öröm, mert kedves párom még egy falatot sem kért belőle. Nem azért mert nem ízlett neki, hisz meg sem kóstolta. Sebaj, másnak ízlett és nekem is:)  Receptdoboz felavatva és lesz még folytatás.

Azaz tonhalas-kukoricás szendvicskrém.
Szerencsésnem mondhatom magam (több téren is), mert a családnál, ahol dolgozok, szeretnek főzni és finomakat enni. Persze többnyire tipikus angol ételeket. Nekem pedig ez azért jó, mert sokat tanulhatok. Ugyan nem nekem kell főzni, de néha besegítek, vagy ha nem is, mindig megmutatják, hogy mi az és hogyan készül. Ja, és meg is kóstolhatom! Szívom magamba az információt és próbálkozok is lassan lassan. Ilyen ez a tuna sweetcorn is, ami bár eléggé elterjedt én eddig nemhogy nem ettem, de nem is hallottam róla ebben a formában. Rögtön megtetszett, hisz a tonhalat imádjuk.




Elkészítés:
A tonhalat és kukoricát lecsöpögtetjük és a többi hozzávalóval együtt egy tálban összekavarjuk. Kínálhatjuk akár sima szendvicsként, esetleg pirítóssal de akár tésztába kavarva is gyors, finom ennivaló lehet.


Annyira gyors, hogy majdnem el is készűl, amíg a pirítós kész. A tésztáról nem is beszélve. Ez is gyakori lesz nálunk hisz mostanában ebéd időben gyakran csak egy gyors szendvics összedobására van időm és jól jön a változatosság még akkor is ha szendvicsről van szó.

Jó sok idő eltelt ám, ki is estem rendesen a sütés-főzésből 2 hónap alatt. El voltam kényeztetve otthon, alig főztem valamit. Most meg minden új, koránkelés (nekem nagyooon korán:), munka, fáradtság. Azért eszünk, csak  előnybe kerültek a nagyon gyorsan elkészülő és gyakran nem a legegészségesebb ételek. Amelyekről írni nem érdemes még akkor sem ha farkaséhesen az a legfinomabb ebéd a világon... Lassan két hete vagyok újra Angliában, hiányzik az otthon hagyott meleg, de nem rossz azért itt sem. És lassan visszajön a gasztrokedvem is, idő is majdcsak akad rá valahogy. Addig is itt van az első vacsoránk amire kedves párom yumi-yumi-t mondott. A recept egy angol magazinból származik és azt hiszem a szósz gyakran fog a tányérunkon landolni ezután.


Elkészítés:

A hússzeleteket bekenjük olivaolajjal és forró serpenyőben mindkét oldalát 2-2 percig pirítjuk. Ezután áthelyezzük őket egy tepsibe. Az almát felszeleteljük, a magházat eltávolítjuk és a hústól visszamaradt lében addig pároljuk, amíg kicsit megpuhul. (Ha szükséges kevés vizet adhatunk hozzá) Az almát, a lével együtt a húsra kanalazzuk, megszórjuk majoránnával és sózzuk, borsozzuk. 200 fokon 15-20 percig sütjük, amíg a hús megkészül. Tányérra szedjük az almával együtt és alufólia alatt hagyjuk amíg elkészítjük a szószt.
A tepsit, a visszamaradt lével amiben a hús megsült, feltesszük a tűzre, beleöntjük a sört, felforraljuk és 3-4  percig hagyjuk gyöngyözve főni, amíg felére csökken. A tejfölt, tejszínt és a mustárt összekavarjuk és a sörhöz öntjük. )sszeforraljuk, hogy kissé megsűrüsödjön.
Köretnek krumplipürét készítünk. A brokkolit sós vízben megfőzzük, krumplitörővel durvára törjük és beleforgatjuk a pürével. Tányérra tesszük, rá a karajszeletet az almával és leöntjük a szósszal.

Hmm, a fotó ugyan nem mutatja, eléggé színtelenre sikerült, a photoshop meg sajnos nem a kenyerem (még), de az íz... a gyümölcs meg a hús...a brokkoli... és az a mennyei sörös-tejszjnes szósz... hmmm... meg kell kóstolni. De meg ám!

Nem nekem, na neeeem! Garnéla úrral nem vagyunk barátok. Semmi bajom az ízével, (tulajdonképpen nem is érzek semmilyen ízt rajta...), de egyszerűen nem bírom elviselni ahogy ropog a fogaim között. Mindig megkóstolom, hátha hátha, de sosem... Így marad az, hogy időnként készítek, mert kedves párom rajongója lett és mégsem vonhatok meg tőle mindent amit én nem szeretek. Elkészíteni meg nem nagy kunszt.




A spagettit megfőzzük, leszűrjük. A garnélát kevés vízben, hogy félig ellepje, odatesszük főni és 4-5 percig főzzük. A paradicsomot és paprikát felszeletejük és a garnélához adjuk. Sózzuk, borsozzuk. Időnként megkavarjuk és hagyjuk addig párolódni amíg a zöldségek kezdenek puhulni. A spagettihez kavarjuk. Külön összevegyítjük a joghurtot, lime levet és az oreganot. Ezt elvegyítjük a spagettivel és máris tálalhatjuk.
Valószínűleg finom volt, párom éppen a tányért nem nyalogatta én megmaradtam az egy darab garnéla felének megkóstolásával, de pozitív eredmény ezúttal sem született.


Nagyban folyik a készülődés minálunk, már csak 4 nap és megyünk haza, valamint költözködés is van és közben az utolsó munkanapok ezerrel. Szóval nem unatkozunk, de ugyanakkor telve vagyunk boldodsággal, izgalommal, így nem megerőltetőek ezek a napok sem.
Gasztrokalandjaim kicsit megszakadnak, lehet ez lesz az utolsó bejegyzésem, azért még igyekezek elbúcsúzni mielőtt lelépek:) Otthon inkább élvezni szeretném a "vendéglátást", az otthoni ízeket, azokat az ételeket, amelyek csak úgy jók ahogy anyu, nagymama vagy más főzi, tehát kicsit árnyékba vonulok. De a 2 hónap eléggé hosszú idő ahhoz, hogy mindig más főztjét egyem, ezért lesz alkotás is időnként. Ha nem is receptes, de képregényes beszámoló mindenképp lesz majd az otthon eltöltött időről és lakomázásról. Mert lesz ám lakoma és lesznek plussz kilók is de sebaj, majd leadom, ha visszajövünk:))

Nem az a nyári sütemény, de imádom a fahéjat és volt néhány alma, ami nem nagyon csúszott nekünk és muszály volt valamit kitalálnom. Na meg ugy-e a tojásfehérjék a fagyasztóban már nagyon kiabáltak, hogy nem-e kicsit soká várnak a felhasználásra. Almás-habos süteményre gondoltam, de nem volt elég hozzá az alma. Mi más is jöhetne sürgős esetekre, mint a muffin. A recept a "Muffins & Cupcakes" könyvemből származik, amit annyit lapozgatok, hogy lassan elkopnak a lapok és mindig találok valamit ami épp megfelel.



A sütőt 180 fokra előmelegítjük és kibéleljük papírkapszlikkal a muffinformát.
A lisztet zabpelyhet, fahéjat és sütőport összevegyítjuk. Beleszórjuk a cukrot. A tojásokat a tejjel és az olajjal, vaníliával egyneművé kavarjuk. A száraz hozzávalókhoz öntjük és csak addig kavarjuk, amíg épp összevegyűlt. Az almákat meghámozzuk, lereszeljük és a masszához kavarjuk.
A formába kanalazzuk és 18-20 percet sütjük. Közben felverjük a tojásfehérjét a cukorral és a fahéjjal.  Habzsákba rakjuk , a muffint kikapjuk a sütőből néhány perccel azelőtt, hogy teljesen megsűlne és gyors mozdulatokkal rányomjuk a habot. Visszatesszük a sütőbe 2-3 percre, amíg a hab kezd enyhén megbarnulni. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni. (A hozzám hasonló türelmetlenek természetesen már langyosan megkóstolják:)



Fincsi lett, nekem nem volt megállj belőle:) A hab a tetején sajnos kihűlés után összeesett és (azt hiszem) a cukor kicsit kicseppesedett belőle (jól látszik a fotón), de az ízélmény megvolt. Túl sokszor is egymás után...
Vittem belőle a lányoknak, akikkel csodás vasárnapot töltöttünk el a Thorpe Parkban, ami Anglia egyik legnépszerűbb szórakoztató/vidám/kaland parkja. Ízelítőnek mutatok 2 fotót, ami csodásan tükrözi az aznapi élményeinket. Ja, és a muffin is ízlett a lányoknak:)