Nem nekem, na neeeem! Garnéla úrral nem vagyunk barátok. Semmi bajom az ízével, (tulajdonképpen nem is érzek semmilyen ízt rajta...), de egyszerűen nem bírom elviselni ahogy ropog a fogaim között. Mindig megkóstolom, hátha hátha, de sosem... Így marad az, hogy időnként készítek, mert kedves párom rajongója lett és mégsem vonhatok meg tőle mindent amit én nem szeretek. Elkészíteni meg nem nagy kunszt.




A spagettit megfőzzük, leszűrjük. A garnélát kevés vízben, hogy félig ellepje, odatesszük főni és 4-5 percig főzzük. A paradicsomot és paprikát felszeletejük és a garnélához adjuk. Sózzuk, borsozzuk. Időnként megkavarjuk és hagyjuk addig párolódni amíg a zöldségek kezdenek puhulni. A spagettihez kavarjuk. Külön összevegyítjük a joghurtot, lime levet és az oreganot. Ezt elvegyítjük a spagettivel és máris tálalhatjuk.
Valószínűleg finom volt, párom éppen a tányért nem nyalogatta én megmaradtam az egy darab garnéla felének megkóstolásával, de pozitív eredmény ezúttal sem született.


Nagyban folyik a készülődés minálunk, már csak 4 nap és megyünk haza, valamint költözködés is van és közben az utolsó munkanapok ezerrel. Szóval nem unatkozunk, de ugyanakkor telve vagyunk boldodsággal, izgalommal, így nem megerőltetőek ezek a napok sem.
Gasztrokalandjaim kicsit megszakadnak, lehet ez lesz az utolsó bejegyzésem, azért még igyekezek elbúcsúzni mielőtt lelépek:) Otthon inkább élvezni szeretném a "vendéglátást", az otthoni ízeket, azokat az ételeket, amelyek csak úgy jók ahogy anyu, nagymama vagy más főzi, tehát kicsit árnyékba vonulok. De a 2 hónap eléggé hosszú idő ahhoz, hogy mindig más főztjét egyem, ezért lesz alkotás is időnként. Ha nem is receptes, de képregényes beszámoló mindenképp lesz majd az otthon eltöltött időről és lakomázásról. Mert lesz ám lakoma és lesznek plussz kilók is de sebaj, majd leadom, ha visszajövünk:))