Üdv kedveskéim. Majd 7 hónap szünet után... itt vagyok. Itt vagyok, mert hiányzott és mert van mit megmutatnom. Itt vagyok mert megy a főzés, sütés, mosogatás és nincs kivel megosztanom. Sem írásban, sem kóstolásban. Annyi mondanivaló lenne, annyi változás, felfedezés, kísérlet, siker és néha kudarc. És hol történjen meg mindez, ha nem a gasztróblogomon? És itt vagyok, mert gyakran eszembe jut milyen nagy öröm volt megmutatni másnak az alkotásaimat és visszajelzést kapni.
Ez a világ annyi újjat tartogatott és tartogat még mindig számomra, hogy elhanyagolódott az ízek világának megosztása. Pedig igazán kiteszek magamért. Ráadásul itt van az angol konyha, amiről nemeztközileg nem sok jót lehet hallani, de több van benne, mint ami kívülről látszik. Kóstolgatom, kísérletezgetek vele, már egész receptgyűjteményem van. Hát nem illene mindezt megosztani kedves otthoni gasztronómia iránt érdeklődő társakkal?
Emellett az otthoni ízek sincsenek elmarasztalva, még mindig az a legfinomabb, amit gyerekkorom óta ismerek és szeretek. Mi mutatná ezt jobban, ha nem a rongyosra forgatott Erdélyi Konyha Kalendárium, amit magammal cipeltem és amit egy kincsnek tartok. Már alig várom, hogy kezemben tarthassam a jövő évi kiadást!
Hogy mit igérek? Semmi megvalósíthatatlant! Semmit, amit elhanyagolnék. Lesznek britt receptek (már van jó néhány a fényképalbumban) és otthoni ízvilág valamint saját ötletek. És közben igyekezek mesélni az itteni élet gasztróoldaláról, a táplálkozási szokásokról, a saját tapasztalaimról és mindenről, ami kapcsolatban lehet a témával.
Csak remélni merem, hogy mindazok, akik figyelemmel követték tevékenységemet, hajlandóak lesznek megbocsájtani nekem a nagy kimaradást és továbbra is lesznek olvasóim, figyelemmel kisérőim.