Anglia jelentkezik:) Ideje már kicsit visszatérni, már majd 3 hete itt vagyunk. Bizony bizony főzünk és eszünk itt is. Na nem olyan jókat, mint otthon, de sokkal gazdagabb az asztalunk. Nagyon nehéz nekem megszokni az itteni ízvilágot. Azt hittem ilyen problémám nekem sosem lesz, hisz szeretem a különlegességeket, az újat. Na de ez más. Mindig is azt hallotam a britt konyháról, hogy... szóval semmi jót. Na de ott van Jamie Oliver (és volt szerencsém már látni Bristolban egy Jamie éttermet:) és társai. Amikor főznek, beindulnak a nyálmirigyeink.

Igen, de: belecsöppenni egy teljesen ismeretlen ország hétköznapjaiba, elmenni bevásárolni, mert alapból üres a hüttő és a kamra, nem találni ott szinte semmit, amit szeretnénk, ami ismerős, főzni új alapanyagokból. Nem is lenne semmi baj, hisz itt van az internet. De napi min. 3-szor enni kell, főzni és mellette dolgozni, szóval nem mindig van időm lenetezni az egész napi menüt. Volt ez így az első napokban. Teljesen el voltam tévedve, úgy a bevásárlásnál, mint a konyhában.
Mivel majdnem a semmi közepén lakunk, nem tudok leszaladni a kisboltba, amelyek ráadásul itt egyáltalán nem is léteznek, hetente 2,3 alkalommal megyünk vásárolni. Mi az ami más? Minden. Zöldségek, gyümölcsök, húsok, sajtok, mind csomagolva vannak. Van amit kilóra vagy darabra is lehet kapni (zöldség, gyümölcs), de az nagyon kevés. Nincsenek lógó szalámi, sonka stb rudak, egyáltalán. Egyes termékekből a választék órisái, mint pl műzli, crisps, szószok üdítő, ital, tisztítószerek, gyümölcsök, zöldségek, sajtok, tej. Másból elég szűkös: fűszer, liszt, hús.
Ahogy bemegy az ember egy bevásárlóközbontba rögtön látszik, hogy mi az, amit az angolok inkább, sokat esznek és mi az amit nem. Az igazi angol konyhát még csak alig kóstolgatjuk, inkább ragaszkodunk a hazaihoz. Még. Viszont nagyon nehéz valami otthonihoz hasonló ízt kihozni bármiből. A krumpli, amit imádok, itt nagyon édes. A só sótlan, a cukor nem édes és még sok sok hasonló.
Ráadásként amióta itt vagyok meg vagyok hűlve, bíztos a klímaváltás, mert az idő csodálatos. Szóval már jó ideje nem is érzem az ízeket, szagokat. Közbe kicsit visszajön, édes, savanyu, sós, már megy, de a finomabb ízekhez még nem vagyok elég:)
A 3 hét már sokmindenre megtanított és úgy érzem, hogy meg tudom szokni az itteni életet és ízeket egyaránt. Lassan. Idővel. És még valami: könnyebb fözni, ha tele a hüttő, mint ha meszelni lehet benne:)
Itt van néhány kép ízelítőnek. Így néz ki az asztalunk mostanában.


A jó öreg, imádott padlizsánkrém. Tiszta házi, saját variáns:)


Hozzá kis mozarella és zöldésgek olivaolajjal lecsöpögtetve.



Hamburger. A húst is én készítettem és sütöttem hozzá. Imádtuk, valami remek lett.











További finomságok éhes embereknek.


Máris beszereztem az első receptes könyvemet Gordon Ramsaytől. Igaz kicsit elsiettem vagy lekéstem, de amint megláttam, nem bírtam otthagyni:)