Valahogy életemnek abban a szakaszában vagyok, amikor, ha sütök, az valami olyan, amit még nem próbáltam és amit egyszer mindenkinek kóstolni kell(ene). Ilyen a bannofie pie is. Pofonegyszerű. Mégis, az az izkombináció... hmmm...


Elkészítés:
A pitéhez a lisztet a sóval összevegyítjük, majd a puha vajjal elmorzsoljuk. Hozzásadjuk a cukrot, a külön felvert tojás. Gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Lisztezett felületen kinyújtjuk, a piteformába simítjuk, maradékot levágjuk és fél órára hüttőbe tesszük. Amikor kivesszük, villával megszúrkáljuk elébb elébb. 160 fokra előmelegített sütőben kb 20 percet. Hagyjuk teljesen kihűlni.
Ha már teljesen hideg, tányérra tesszük (maradhat a piteformában is, de nekem könnyebb a szeletelés ha tányéron van), elsimítjuk rajta a karamellt. A banánt felszeleteljük, rápakoljuk a krémre. A tejszínből habot verünk, befedjük vele a piténket és lereszeljük a csokival. 1 órára hüttőbe tesszük, hogy kicsit egymáshoz alakuljanak az ízek, zamatok, formák, textúrák.




Tulajdonképpen kiváncsi voltam, de nem vártam sokat ettől a pitétől. Karamell, tejszín. Az a kevés banán sok vizet nem kavar - gondoltam én. Meglepetés! Hisz épp az amitől a bannofie pie, bannofie pie lesz :) Nem véletlenül. A nagyon édes karamell krém, a selymes tejszín, na meg a tartást adó pitetészta között megbújó banánszeletek, igazi banánízt árasztottak szét az egész süteményben. És az az ízkombináció, amit a négy elem létrehozott... csak ajánlani tudom kipróbálásra. A tejszínhabba én nem ajánlok cukrot, vagy csak nagyon keveset, mert a karamell több mint elég édességet ad az egész pitének.

Létezik egyáltalán valaki (aki blog szinten érdeklődik a gasztronómia iránt), akit nem ihlet meg Limara és az ő művei? Én sokáig csak csodáltam, mert hát ki vagyok én, hogy meg tudjam mindazt csinálni, amit ő? Aztán összeszedtem magam és belevágtam. Muszály volt látnom, hogy képes vagyok rá vagy sem. Ugyesen begyúrtam az öregtésztát este, majd másnap bedagsztottam a kenyérkét. Olyan öröm látni már csak azt is, hogy kel a tészta ahogy kell. Aztán formázás és újra ámulat a gyönyörű növekedésen. Nem lett tökéltes és attól tartok sok van még hátra, hogy olyan kenyeret süssek, mint Limara. De várakozásomat felülmúlta az alkotásom és finomabb volt minden kenyérnél számomra :)
A recept teljes egészében Limara jól bevált fehér kenyere, szó szerint követtem... megérte! Kivéve a lisztet ( sima kenyér liszt) és az élesztőt (szárított).




Mindezt alaposan összedolgozzuk, kb 10 percet dagasztjuk. Ezután konyharuhával letakarjuk és hagyjuk éjszakára, szobahőmérsékleten kelni. Reggel a szükséges mennyiséget kivesszük a kenyérhez, a maradékot lezárható műanyagdobozba tesszük és hűtőben tároljuk. Limara szerint 10 napig felhasználható.

Elkészítés:
A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, majd legalább 15 percet dagasztjuk. (Limara dagasztógéppel 20 percet dagasztotta, én kézzel dagasztottam és 15 percnél tovább már nem bírtam dagonyázni :) Hagyom kelni, 20 perc után kicsit átforgatjuk, majd újjabb 20 percet kelesztjük. Ezután lisztezett felületre borítjuk és formázzuk. Formázásról nagyon hasznos fotókkal ellátott leírást ad Limara, itt. Sütőpapírral bélelt jénaiba tesszük, 1 órát kelesztjük. 40 perc után 2 vagy három helyen, éles pengével bevágjuk. A sütőt 220 fokra melegítjük, a sütő aljába, egy edénybe forró vizet teszünk, ami majd gőzöli a kenyérkét. A kenyeret betesszük, 50 percig sütjük. Rácsra tesszük, hideg vízzel megspricceljük és hagyjuk kihűlni.

Tapasztalatok:
Tető nélkül sütöttem, mert a jénaimnak nincs teteje. A gőzölés talán nem volt elég. A kenyerem kicsit szerintem túl is sült, vastag lett a héja. Fényes egyáltalán nem lett, viszont legalább szépen cserepesedett. A cserepesedés titka nálam az volt, hogy alaposan bespricceltem hideg vízzel. Nem kezdett pattogni, ropogni, ahogy egyesek mondták, de kb fél óra múlva szép cserepes volt már.
Ízre nekünk nagyon bejött a mostanában megszokott, szeletelt, angol kenyérhez képest. Olyan otthoni bolti kenyér íze volt, ami ugyan nem is lenne nagy szám, de a mi esetünkben és az első igazi kenyerem esetében bizony az volt. Másnap teljes egészében fel is falta a férjem.
Mivel a fehér kenyérről teljesen leszoktunk és öreg tésztám is volt még, másodszor is próbálkoztam, ezúttal 30 dkg fehér és 20 dkg teljes kiőrlésű liszttel (strong stoneground wholmeal flour).  Ránézésre pontosan olyan lett kívűlről (formázás terén még van mit tanulnom), viszont nem cserepesedett olyan szépen.
Lesz még kenyér! Büszkeségem! És remélem fejlődök idővel.

Eléggé gyakran bámulok gasztro műsorokat a tvben. Ha nem találok semmi kedvemre valót, akkor irány a Food Network. Ott mindent szeretek. Egyik nap Barefoot Contessa, azaz Ina Garten egyszerű, gyors kolbászos tekercset (sausage roll) készített. Rögtön megjegyeztem magamnak és másnap már falatoztuk is. Az övé annyiban különbözött, hogy egy előfőzött hosszú kolbászt használt, egy egész leveles tésztalapba csomagolva, majd kihűlve felszeletelte falatkákra. Nekem viszont kis kolbászkáim voltak, így több kicsi lett belőle.


Elkészítés:
A leveles tésztát 6 részre vágjuk (akkorák legyenek a kolbászok, hogy elférjenek benne). Vékonyan megkenjük a lapokat mustárral, úgy, hogy a széleinél fél cm-t nem kenünk be, itt ragasztjuk majd össze. Ráhelyezzük a kolbászokat, belecsavarjuk a tésztába. A tojást felverjük és egy ecsettel bekenjük a lapok szélét és végét, ott ahol nem kentük be mustárral, hogy leragadjanak és sűlés közben ne nyíljanak szét. A ragasztást alúlra fordítjuk, a végeket lelapítjuk. A tekercs tetejét bevágjuk 2,3 helyen. Lekenjük a felvert tojással, hogy szép fényesek legyenek. Tepsire sorakoztatjuk és 200 fokon kb 25 percet vagy addig sütjük, amíg aranybarnává változik. Salátával, mártogatóssal tálaljuk. Hidegen, melegen, tízórainak, piknikezni, vagy csak délutáni nasinak is tökéletesen megfelel. Gyors, ami fontos szempont.



Nekünk nagyon ízlett, lesz még pont ilyen is, és kipróbálom hosszúban is, amint sikerül hosszú kolbászhoz jutnom. Ez ugyanis nem egyszerű ebben az országban, ahol a kolbász valami teljesen mást jelent, mint otthon... És lesz majd virslis is, mert a spagetti után a férjem kedvence a virsli.

Anyukám hívta fel a figyelmemet, hogy ő elkészítette az Erdélyi Konyha Kalendárium 2012es kiadásából a zebrakockát és bár finom volt, nagyon nehezen lehetett kezelni a lapokat. Megnéztem én is magamnak a receptet, gondoltam na majd én megcsinálom, nem lesz abban hiba. Rá is kerestem a recpetre, sokan elkészítették már, vannak csodaszépek és ilyen kis csunyácskák is mind az enyém. Illéskrisznél állapodtam meg, bízok a receptjeiben, imádom a blogját olvasgatni és annyira gyönyörűen néz ki a zebrakockája. (Utólag rájöttem, hogy a Kalendáriumban ugyancsak az ő receptje és fotója jelent meg :) Köszönet neki!




Elkészítés:
Legelőször a krémet készítjük el, hogy legyen ideje kihűlni. A tejből, lisztből, vaníliás cukorból és a kókusz feléből sűrű pépet főzünk. Nem kell sokáig főzni, nagyon hamar besűrűsödik. Amikor langyosra hűlt, hozzákavarjuk a cukrot, vajat és a maradék kókuszt. Habosra kavarjuk.
A lapokhoz a hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, a tejet folyamatosan adagoljuk hozzá és annyit teszünk bele, amennyitől nyújtható, nem ragacsos masszát kapunk.
Sütőpapírral kibélelünk egy kisebb méretű tepsit. A kekszes masszát három egyenlő részre osztjuk, porcukorral meghíntjük a munkaasztalunkat, kinyújtjuk az első adag masszát, tepsi méretűre, majd beleterítjük a tepsibe. A krém felét rákenjük erre a lapra. Kinyújtjuk a második adag masszát is és ráfektetjük a krémre. A maradék krémet elegyengetjük rajta és beterítjük az utolsó lappal.
A csokit megolvasztjuk az olajjal és egyenletesen eloszlatjuk az összerakott sütemény tetején. Hüttőbe tesszük amíg a csoki megdermed, majd szeleteljük.



Igen, a lapok kinyújtásával nekem is akadtak gondjaim. Ragadt is, meg törött is... De nem adtam fel, úgyis kinyújtottam és úgyis megettük :) A kókuszkrém különösen megtetszett, nagyon egyszerű elkészíteni és bíztosra mondhatom, hogy más süteményhez is fogom használni. Még egyszer köszönöm Illéskrisznek. Az ő fotóit nézegetve megjön a kedvem olyan dolgok elkészítéséhez is, amelyekről azt hinném egyébként képtelen vagyok rá. Az eredmény sem lesz elsőre olyan, mint az övé, de... gyakorlat teszi a mestert...

Íme életem eddigi leggyorsabb rágcsálnivalója! Erre mindenki képes és az eredmény garantált, hogy pillanatok alatt eltűnik. Nálunk legalábbis ez történt. Mindig panaszkodok, hogy a férjem nem eszi amit készítek. Még szerencse, hogy megkóstoltam amíg fotóztam, különben hoppon maradok. Maga elé vette a dobozt és 5 perc alatt eltüntette :) Örültem ám neki.
A recept az Olcsó-receptek oldaláról származik, kicsit változtattam rajta és annyira szépek sem lettek, talán jobban össze kellett volna csavarni, de az ízén nem rontott semmit. Tökéletes vendégváró, tuti mindenki imádni fogja.


Elkészítés:
A tésztát kinyújtjuk, megkenjük a paradicsom szósszal és megszórjuk oreganoval. Az egyik felére elterítjük a reszelt sajtot és ráhajtjuk a másik felét. Vékony csíkokra vágjuk, megcsavarjuk, sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk és 180 fokon 20 perc alatt készre sütjük.

Az ételkészítés és fotózás nem okoz olyan nagy örömet és leleksedésem sincs annyira, mint a sütemény, desszert gyártás. Pedig az ételek terén nagyobb a valószínűsége a sikerességnek... A süti gyakrabban félresikerül, nem sül ki, túl sűl, nem lesz olyan stb. Meg hát ott van az én örökös problémám, ki eszi meg? Mind nagy gondok :D Csoda, hogy még tart a leklesedésem...
A meringue cake is régen várólistás, bár nem feltétlenül barackkal. Megláttam, megtetszett és... kipipálva.


Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Szétválasztjuk a tojások fehérjét és sárgáját. A sárgákat 15dkg cukorral és a vaníliás cukorral habosra kavarjuk. A tejet és a vajat feltesszük a tűzre és felforraljuk (amíg a vaj elolvad), majd a tojássárgás keverékhez vegyítjük. Beleszitáljuk a lisztet és sütőport, csomómentesre kavarjuk. Egy 28 cm-es kapcsos sütőformát kivajazunk, lisztezünk, beleöntjük a masszát és 18 percig sütjük. Kivesszük a sütőből és hagyjuk langyosra hűlni. Közben a sütőt 220 fokra melegítjük. A tojásfehérjéket a sóval, maradék cukorral addig verjük, amíg már krémes. Ekkor hozzáadjuk a keményítőt és addig verjük amíg a tálat felfordítva nem mozdul. (Ajánlott óvatosan megpróbálni először, hogy még síklik-e a tálba, nehogy a padlón landoljon a hab. Nem, velem nem történt meg, csak hírtelen bevillant :)) Óvatosan belevegyítjük a felszeletelt barack 3/4ét a habba, majd ráhalmozzuk a piskótára. A maradék barackot rápakoljuk a tetejére és 15 percre mehet ismét a sütőbe. Hagyjuk teljesen kihűlni, majd eltávolítjuk a formát, tányérra helyezzük és kóstolgatjuk (vagy tálaljuk:)