Emi

Ki kell használni, ha egyetlen fogyasztható növény van a kerben és az a csalán! Én magam még sosem készítettem, de anyukám egyik tavaszi kedvence, így ettem néhányszor, már ha hajlandó voltam megkóstolni... És most íme, hosszas rákészülés után leszedtem, megfőztem és egy napi tűnődés után már sikerült is eldönteni, hogy legyen belőle klasszikus főzelék. (Sok ész kellett ám kitalálni...:)  Volt úgy, hogy ricottás-csalános gnocchi vagy csalános cannelloni lesz belőle, majd utolsó perceben megmaradtam az eredeti terv mellett. Sebaj, majd legközelebb... még mindig van itt csalán bőven:)

 

Hozzávalók:
1 nagy (Tescos jellegű) tasak csalán levél (másképp nem mértem:)
fél fej hagyma
1 cikk fokhagyma
fél dl tej
fél dl tejszín
só, bors

puliszkaliszt
júhtúró

 

A csalánt megtisztítjuk, megmossuk, leforrázzuk, majd sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, hagyjuk alaposan lecsepegni és összedaraboljuk. A hagymát és fokhagymát időközben apróra vágjuk és kevés olajon megpároljuk. Hozzáadjuk a csalánt, felöntjük a tejjel, sózzuk, borsozzuk és hagyjuk özzefőni. Végül a tejszínnel besürítjük. Ha túl híg lenne szórjunk rá kevés lisztet és így sűrítsük be. Nekem erre nem volt szükség. 
A puliszkalisztből hagyományos módon puliszkát főzünk, annyira keményre, hogy ne follyon és formázható legyen. Még forrón pakoljuk műanyag fóliára és vizes kanál vagy szilikon lapát segítségével simítsunk belőle kb újjnyi vastag téglalapot. Szórjuk meg júhtúróval, nem sajnálva a túrót, jusson belőle bőven az egész felületre. Ezután a fólia segítségével türjük fel tekercsnek, csomagoljuk konyharuhába és hagyjuk 5-10 percet, hogy megolvadjon benne a túró. Cérna segítségével szeleteljük fel és tálaljuk a csalánfőzelék mellé. 

Egyszerű paraszt eledel. Nagymamám régen a reggelitől megmaradt puliszkát szokta ilyen módon felcsavarni. Aztán hidegen is jó volt az, ha megehült az ember tízórai időben. 
Így esett az első csalános kalandom! Finomra sikerült, tisztán tejszínnel még jobb lett volna, selymesebb az íze, de nem akartam egy ennyire egészséges növényből is kalóriabombát csinálni. Most nem. Az ízére nem emlékeztem nagyon, kicsit nyersebb, úgymondd szúrósabb, mint a spenót, de kellemes, nincsen különösebben karakteres íze.



Az Édeskonyha blog írója lepett meg ezzel a kedves díjjal, kötelességem tehát gondoskódni róla!


A szabály szerint 7 dolgot kell elárulnom magamról és 15 bloggertársamnak továbbadni a díjat. Húha, jó nagy feladat ez, mindkettő. Továbbadásról...  tudom mindenkinek sok az elfoglaltsága, sokan szavakat szeretnek díjak helyett, ezért egy valaki mellett döntöttem, aki az egyik legkedvencebb gasztrobloggerem, és akihez szívesen járok a receptjei és az írásmódja miatt is. Valahányszor benézek hozzá sikerül egy-egy bejegyzésével, a humorával és stílusával megmosolyogtatnia. Nem is beszélve a kedves szaivairól, kommentjeiről. Szofi, remélem szívesen fogadod és én azt mondom, hogy a szabályokat alakítsd úgy, ahogy neked is jó!


Na és akkor jöjjön a másik feladat teljesítése:
1. (Aki nem tudná:) Erdélyből származok és Angliában élek már több mint 1 éve.
2. Imádok utazni, legyen az autó, vonat, busz, repulő, kirándulás, vagy más jellegű utazás. Szeretném bejárni a világot!
3. Van egy másik blogom, amelyikben hátköznapjaimról írtam. Sajnos nemrég feladtam, elfoglaltságaim miatt és az előtérbe helyeződött főzési-sütési akció:) miatt.
4. Szociológia szakot végeztem az egyetemen és szeretnék táplálozási tanácsadást tanulni.
5. Szeretek sütni-főzni, egyre jobban elmerülök benne, de nem szeretnék a szakmában dolgozni, csak megmaradni hobbi szinten. Néha rossz, hogy csak kettőnkre sütök, mert sokszor fél adag is sok:)
6. Nehezen ismerkedek, barátkozok, ezért szeretem a virtuális világot, mert ott sokkal könnyebb:)
7. Sok kedves, aranyos embert megismertem amióta gasztroblogot írok és habár majdnem senkit nem ismerek személyesen, jólesik, hogy úgy érzem, mintha nem így lenne. Különösen jól esik, ha közelemben levő, legalábbis UK-ben, Írországban élő magyar gasztrobloggerekre bukkanok!
14 Responses
  1. Éva Says:

    Nagyon jól mutat színében, de el nem tudom képzelni hogy az íze milyen lehet? Díjadhoz gratulálok ! Azért szereted a magyar blogtulajdonosokat is ugye?:-))


  2. Gizi Says:

    Szuper jó!!! Napok óta készülök én is csalánfőzeléket főzni, erre a fűnyírás egyenlőre megoldotta, mert egy szál sincs a kertbe.:) A puliszkával pedig teljesen levettél a lábamról, imádom.
    Gratulálok a díjhoz, és jó volt kicsit közelebbről megismerni.


  3. Panna Says:

    Én tavaly csináltam először csalán főzeléket, de nagyon ízlett :)
    Gratula a díjhoz! Jó volt Rólad olvasni ;)


  4. Erika Says:

    Emi, ez nagyon jól néz ki. Tavaly készítettem csalánlevest, de csak nekem ízlett...így idén valahogy kimaradt:)


  5. Kati Says:

    Mi csalánlevest szoktunk főzni a csalán friss, tavaszi hajtásaibúl. A főzeléked is jól mutat:)
    Már rég akartam kérdezni, hogy erdélyi vagy-e, mert a neved alapján kb. gyergyóinak gondoltalak:) Vagyis volt az öcsémnek egy kollegája mikor Svájcban dolgozott, annak is Imecs volt a családneve, s ha jól emlékszem gyergyói volt.:)


  6. Emi Says:

    Éva, köszi, ízében szerintem hasonló a spenóthoz, csak kicsit... "érdesebb". Persze, hogy szeretem a magyar blogtulajdonosokat is! Nem is kérdés! Hisz ti vagytok többen és hálás köszönet amiért olvastok!!!

    Gizi, örülök, hogy tetszik a puliszkatekercs és hogy "tanultál" rólam:) Ne bánkódj, lesz frissebb, újjabb csalánod nemsokára:))

    Panna, már csak a tudat is jó, hogy milyen egészségeset főzök, eszünk:)) Még ha csak 1 évben egyszer is:)

    Erika, megértelek. Nem tartozik a csalán a "mindenki kedvence" ételek közé:)

    Kati, ettem én is levest is.
    Igen erdélyi, pontosabban csíki vagyok. Csíkban eléggé gyakran előforduló név, eszerint aGyergyóban is:) Máshol úgy tudom nem annyira!


  7. Kati Says:

    Igen, most már rájöttem mikor végigolvastam a másik blogodat. A páromnak minden álma Anglia, London, ezért jó volt átolvasni, hogy min mentetek keresztül. Egy biztos: itt nincs jövő.


  8. Gerdi Says:

    De jó kis hagyományos ételt főztél! Én is szerettem a csalánfőzeléket, de évek óta nem készítettem.
    Amit leírtál magadról a 4. kivételével mind én is írhattam volna:-) (Én óvó-és tanító néninek tanultam, s elegem is lett a tanulásból, bár az élet még rákényszeríthet.) No meg még repülővel nem utaztam:-)


  9. trollanyu Says:

    Nagyon finom lehet, én imádom a csalánfőzeléket, na meg a puliszkát is:) Tartok tőle a család nem díjazná, és még nem is találtam csalánt:)


  10. Seffer Lilla Says:

    Nagyon tetszenek a dolgok amiket megosztottál velünk, nagyon szeretem olvasni a posztjaidat, szóval remélem még jó sokáig olvashatlak...:) A csalánt még sosem próbáltam ki, majd egyszer megbarátkozom...:)


  11. Szofi Says:

    Drága Emikém!!!!!Ez nagyon-nagyon aranyos volt Tőled, köszönöm:) <3


  12. teller-cake Says:

    Bevallom, én nem tudtam, hogy a csalánból is lehet főzeléket főzni, de a leírásod alapján finom lehet! Nehéz elhinni, hogy nehezen ismerkedsz, amikor olyan könnyed és barátságos a stílusod - legalább is írásban! :-))


  13. Anazar Says:

    Remek ez a polenta-tekercs!


  14. Emi Says:

    Kati, tiszta igaz, otthon nem nagyon van feny az alagút végén! Remélem egyszer valóra válik a párod álma. Londont én csak turistaként szeretem:)

    Gerdi, igen jó hagyományos:) Nahát, ennyi sok közös van bennünk?:) Én nem untam meg a tanulást, de tanítani mindig is szerettem volna. Ki tudja...? A repülést is ki kell próbálni legalabb egyszer:)

    Trollanyu, megértem ha nem díjaznák, nem mindenki kedvence:))

    Lilla, örülök, hogy a recepteken kívül is szeretsz olvasni:) Hátha eljön majd nálad is a csalán ideje:)

    Szofi, nagyon szívesen! Pirulok:)

    Teller-cake, jó olvasni, hogy könnyed és barátságos a stílusom. Írásban! Ez a probléma:))

    Anazar, örülök, hogy tetszik!